Gyújtópontőr – A 90 éve született Zolnay Pál portréja

A gyújtópont az a „hely” a kamerában, ahol a gyűjtőlencse által megtört, homorú tükrön visszaverődő fény egyesül. Zolnay Pál filmjeiben elvontan soha nem ezt a pontot, hanem a visszaverődést, a fény útját figyelte. Számára a film folyamat volt, egy állandóan születő mozgóképvers.

Zsenik, takarásban – Brit költők a filmvásznon II.

A rímfaragókat övező dicsfény az utóbbi fél évszázadban igencsak elhalványult, az igazán jó poéta filmen ma már szinte kuriózumnak számít, mintha természetfeletti erőkkel bíró lénnyel találkozna az ember. Ha pedig egyszerre többüket is egy helyre tereli a sors – legyen bár a helyszín a filmvászon –, az szinte szuperhősök összejövetelének tűnik a modern néző szemében.

Sorsalakítás – Brit költők a filmvásznon I.

A mozgókép láthatóan szabadon bánik a brit költők életrajzával. Az adaptációk ahelyett, hogy a valós események illusztrációi lennének, sokkal szívesebben gondolják újra a poéták sorsát. A 20. század eleje óta a rút rímfaragó sármos szívtipróként tér vissza, a kétes hírű tollforgató sátáni mélységekbe züllik, a beteg és elnyomott költőzseni pedig nyilvánosan vesz elégtételt gonosz vérszívóvá aljasodott pályatársa felett.