Képekben beszélve – Köztes képek. A filmelbeszélés színterei

Amint azt az előszó is tudatja, a Pethő Ágnes szerkesztésében megjelent Sapientia-könyv folytatása kíván lenni egy olyan elindított sorozatnak, amely „a mozgó képiség mediális (és intermediális) kapcsolathálózatként" (8. o.) való tanulmányozását vállalja, annak különböző területeit próbálja érinteni.

Amit a törpéről mindig is tudni akartam – David Lynch. Beszélgetések.

„1987-ben találkoztam Michael Andersonnal, amikor már sokadszorra törtem a fejem a Ronnie Rocket felpörgetésén. Láttam egy rövidfilmben és tudtam, hogy tökéletes lenne Ronnie Rocket szerepére. New York belvárosában, a McGoos’ban találkoztam vele. Minden arany volt rajta: aranycipő, aranynadrág, aranykabát. Szerintem nála volt még egy bevásárlókocsi is.” (213)

Mesterségük címere… – Zalán Vince (szerk.): Filmrendezőportrék. Kortársaink a filmművészetben.

Panoráma-felvétel tizenhét kortárs rendezőről: röviden így lehetne összefoglalni az Osiris Kiadó filmes tematikájú sorozatának legújabb darabját. A sorozat szerkesztője, Zalán Vince neves magyar filmkritikusok és a fiatal kutatónemzedék írásait helyezte egymás mellé, ezáltal a magyar filmkritika-írásról is képet alkothat magának az olvasó.

Könyv – Tükör – Film – Pethő Ágnes: Múzsák tükre. Az intermedialitás és önreflexió poétikája a filmben.

A könyv előszava, a szerzői önreflexió helye, a lehető legfrappánsabban definícióval szolgál: „…ez a könyv maga is mediális tükör, amely a nyelv és a nyomtatás közegében szeretné láttatni a mozgókép médiumközi «mozgásait»…”. Ezáltal nemcsak megelőzi a hasonló következtetésre jutó recenzáló–olvasó kritikáját, hanem egyben értelmezi is azt az elméleti, szerkezet- és nyelvezetbeli komplexitást, amely a könyv egészét jellemzi.

Könyv az „elsüllyedt évtizedről” – Gelencsér Gábor: A Titanic zenekara. Stílusok és irányzatok a hetvenes évek magyar filmművészetében.

A szerkesztők méltán nevezik a hetvenes évek magyar filmművészetét „elsüllyedt évtizednek”, hiszen a korszak kimerítő feldolgozása Gelencsér Gábor művének megjelenéséig valóban váratott magára. A frissen publikált kötet így több szempontból is joggal nevezhető „szenzációnak”: egyrészt az említett hiány pótlása, másrészt az elemzések megformálása is okot adhat a film iránt érdeklődők lelkesedésére. A magyar filmtörténet-írásban ugyanis rendkívül ritka „jelenség” a formatörténeti szempont alkalmazása; de sajnos nem találkozunk túl gyakran ilyen alapos, körültekintő, azonban nemcsak az adatmennyiség felhalmozásában, hanem gondolatiságában is lenyűgözően gazdag írással sem.

Férjek és eleségek – Stephen Daldry: The Hours / Az órák

A szépirodalmi ihletéssel kacérkodó hollywoodi produkciók szép kiállítás és sztárok nélkül még a videó-forgalmazást sem érnék meg, nemhogy az Oscar-jelölést. Ezen igényes közönségfilmek a történet jelentésrétegeit a közérthetőség kedvéért az adaptáció egyes lépcsőiként, térben és időben látványosan elkülönítve vezetik fel, hogy az esetleges átfedések és kapcsolatok minél hangsúlyosabbak legyenek. Az órák mintapéldánya ennek a népkonyhai fogásnak, a Billy Elliot rendezője pedig nem két marokra fogja, hanem finoman veszi kezébe a fakanalat, akár egy tollat.