Az I. világháború a magyar filmtörténetben (1914–1945)

A világháborúk mindig komoly nyomot hagynak egy nemzet filmtörténetében. A jelenség természetrajza viszonylag jól nyomon követhető mind mennyiségi, mind minőségi változások tekintetében. Sok egyéb aspektusa mellett ez a két legfontosabb tényező ugyanis, amellyel pontosan lekövethető a történelem alakulása, a hadi sikerek és vereségek váltakozása a filmművészet homogén testén. A gazdasági élet statisztikai adatai mellett a művészet az, amely a leghitelesebb mérőeszköze lehet a háborús konjunktúra és dekonjunktúra korszakainak. 

Az osztrák filmstúdiók történetéből

Ausztria kulturális önértelmezésében a filmművészet sokáig háttérbe szorult a zene, a színház vagy akár a képzőművészet mögött. Az, hogy az osztrák film mára az európai filmélet karakteres szereplőjévé nőtte ki magát, a 80-as évek elején bevezetett filmtámogatásnak köszönhető. De vajon milyen alapokon épült fel ez a viszonylag fiatal struktúra, és milyen gyártási rendszerek váltották egymást az osztrák filmben a 20. század során?

„Azt álmodtam, hogy Griffith-szel sétálgatunk egy stúdióban” – Interjú Kevin Brownlow Oscar-díjas filmtörténésszel, filmrestaurátorral

A brit filmrestaurátor Kevin Brownlow a némafilm megszállott szerelmese. „Bölcs és odaadó” filmmentő munkásságáért 2010-ben Oscar-díjjal tüntették ki. Pordenonéi beszélgetésünkben réges régi történetek, arcok, képek, dallamok, hangulatok bukkantak fel, a némafilmes korszak örökségének bűvös kavalkádja örvénylik.

Magyarok Hollywoodban 1. – Fox, Zukor, Korda, Kertész

„Nem elég, ha magyar vagy, de sokat segít” – állt a felirat a Paramount atyja, Adolph Zukor ajtaján. A szállóige egy közismert tényt húz alá. Az amerikai mozi klasszikus korszakában nemcsak a filmbirodalmak alapítói között találunk magyar emigránsokat, hanem a filmkészítés majd’ minden szegmensében. Összeállításunk első része közülük két producer (Fox és Zukor) és két rendező (Korda és Kertész) életművét állítja középpontba.

Sursum Korda – Az első világhírű magyar filmes életútja

Egyéb nagy történetekhez hasonlóan a filmtörténetnek is megvannak a maga nagyjai. Vannak nagy rendezők, nagy színészek, nagy producerek – és a sor hosszú, hiszen a stáblista minden egyes „tételének” megvan a maga elitje. A kategóriákat persze tovább lehet finomítani, eljátszván például a „jó” és a „nagy” jelzők közötti értelmezésbeli különbségekkel, vagy a „kismester”, „nagymester”, ne adj isten, „zseni” főnevekhez köthető spekulatív fejtegetésekkel.

Kertész, Korda, Kolozsvár (és persze Janovics) – Interjú Balogh Gyöngyi filmtörténésszel, a Magyar Nemzeti Filmarchívum munkatársával

„Először az 1945 előtti magyar hangosfilmekkel kezdtem el foglalkozni. Innen vezetett az út a némafilmekhez, mert a filmfelújítás során azok a filmek élveznek előnyt, melyek nagyobb veszélyben vannak. Minél régebbi film, annál nagyobb kincs, és annál veszélyeztetettebb, mert megsemmisülhet.”

Cineuropa, Media, Korda és a többiek

Véletlenül akadtam a Cineuropára. Szóösszetételeket ütöttem be találomra a keresőbe, és egyszer csak kiderült, hogy létezik egy ilyen honlap, olaszok szerkesztik. Egy európai szakmai adatbázis és ugyanakkor ernyő-honlap, rajta keresztül el lehet jutni még legalább háromtucatnyi európai filmes honlaphoz, amelyek filmes oktatásról, támogatásokról, versenyekről, fesztiválokról nyújtanak rengeteg hasznos információt. Alaposabban körültekintve azonban árnyaltabb képet kapunk.

A magyar Pathé – Janovics Jenő-portrémontázs

Színész, színházi rendező, színházigazgató, mozialapító, mozitulajdonos, producer, filmgyáras. Janovics Jenő, a századelő kolozsvári színházművésze és szervezőzsenije igen hamar felismerte a mozgóképben rejlő művészi, szórakoztatási és anyagi lehetőségeket. Az általa felépített, Kolozsvár központú mozibirodalmat részben a világháborús helyzet alapozza meg, majd aknázza alá. Tervei, teljesítményei azóta is példátlanok és folytatás nélküliek Erdély-szerte.