Kiváló hazai termék – A Koreai Köztársaság filmgyártása

Az ázsiai kistigrisek legészakibb tagja szinte hihetetlen nyomorból támadt fel az 1980-as évek végén. A 20. század első felében az egész félsziget japán megszállás alatt állt, majd a második világháború és a területet kettészakító koreai háború után közel két évtized telt el a gazdagág talpra állításáig. Habár a konfliktus 1953-ban befejeződött, Észak- és Dél-Korea minden területen továbbra is egymás versenytársa maradt – ez a felállás természetesen a filmgyártásban is megfigyelhető. Napjainkra eljutottunk oda, hogy a koreai film (és ezalatt természetesen a dél-koreai filmet értjük) igazi slágertéma lett, nemzetközi szinten jegyzett rendezőkkel és külföldön is forgalmazható filmesekkel. Az út nagyon rögös volt.

Háború és lelki béke – Robert Altman: MASH

[kritikaíró pályázat] Először nem értettem: lemaradt egy „s” a címből, vagy a krumplipürére célozgat? Egyik sem: mozgó katonai kórházat jelent. De aki epikus, melldöngető amerikai hazafias filmet vár, annál bizony hamar kiveri a biztosítékot a MASH.

Emlékezésgyakorlatok a “Szöul-kitchenben” – Bong Joon-ho: Anya / Madeo

A Távol-Kelet, s azon belül Dél-Korea kortárs filmművészete mindig is szívesen látott vendég volt a TIFF-en – ezt azzal is tanúsíthatom, hogy a mai koreai filmtermés több jelentős művét volt szerencsém megtekinteni itt az évek során. Az elmúlt esztendőkben mintha csökkent volna a fesztiválprogram összeállítóinak lelkesedése az ázsiai mozi iránt; az idei kiadás azonban kielégíti az ezzel kapcsolatos esetleges elvárásokat.

A legenda vége? – Clint Eastwood: Gran Torino

Emléket, sőt emlékművet állít önmagának az amerikai film kultikus figurája, a szikár termetű, karcos jellemű, filmjeiben mindig a konzervatív Amerika értékrendjét megtestesítő Clint Eastwood. Állítólagos színészi hattyúdalát arra használta fel, hogy dicső módon eltemesse az általa oly már sokszor alakított karaktert, finoman utalva arra is, hogy az ilyen alakok fölött bizony eljárt már az idő.

Szex. És vér. És játék. – 3. Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál – 2004. május 28–június 6. – Specifikusan koreai szekció

Koreáról sokan annyit tudnak, hogy kettészakított ország: az északi fél vörös, mint a csillag, a déli meg ott villog a Kis Tigrisek között. Talán a kis-nagymacska státusnak köszönhető, hogy Délen van pénz a filmkészítésre (is). Az idei fesztiválon hat rendező dolgozatait láthatta a nagyérdemű.1