Most már viszonylag kevés van a mozik újranyitásáig, valahogyan kibírjuk. Addig is ajánlunk (vagy nem) négy friss sorozatot (vagy régebbi sorozat friss évadát) a lehető legkülönbözőbb műfajokban, minőségben és lendülettel.
Radu Judénak – az Aferim! után – sikerült sokrétűen feldolgoznia egy másik olyan korszakot és témát, ami eltér a román újhullámos filmekből megszokottól.
Orvosokról, betegekről, kórházakról szóló sorozatokról sosem aktuálisabb írni, mint most, a Dr. House című világhíres sorozat végóráiban. A betegség és az elmúlás az embereket leginkább nyomasztó gondok, így szinte várható volt, hogy a média is kanalizálja a nézők ezirányú félelmeit, és – természetéhez híven – ki is aknázza azokat.
[kritikaíró pályázat] Először nem értettem: lemaradt egy „s” a címből, vagy a krumplipürére célozgat? Egyik sem: mozgó katonai kórházat jelent. De aki epikus, melldöngető amerikai hazafias filmet vár, annál bizony hamar kiveri a biztosítékot a MASH.
[kritikaíró pályázat] Mindjárt az elején leszögeznék két dolgot. Az egyik: amikor először megnéztem ezt a filmet, émelyegtem. És nem azért, mert rossz volt, de erről majd később. A másik: soha nem gondoltam volna, hogy Nádas Péter Saját halál című elbeszélését filmre lehet vinni.
2004-ben a berlini Arany Medvével frissen kitüntetett kisjátékfilm, az Egy karton Kent és egy csomag kávé (Un cartuş de Kent şi un pachet de cafea) rendezőjétől a Nemzeti Filmközpont (Consiliul Naţional al Cinematografiei – CNC) megtagadta nagyjátékfilmes tervének az anyagi támogatását. A más, erős hazai gyártócégek híján a nagyjátékfilmeket Romániában egyedül támogató filmközpont más projekteket, az intézményhez közelebb állókét részesítette előnyben.
Ne maradj le a többi hasonló szövegünkről, kövesd Facebook-oldalunkat!
