Ceylan legutóbbi opusza egy olyan bő három órás, gigászi projekt, ami teljes egészében nem működik, mert mindenről egyszerre akar szólni, részleteiben azonban egy rendkívül gazdag és különös film.
Miután elkészítette gyermekkori emlékeiről szóló kis vidéki trilógiáját, Ceylan másik otthonába, Isztambulba helyezte át filmjeinek színhelyét. A nagyvárosi és a falusi környezet közötti szakadék „leírását” azonban fokozatosan járta körül. Az átmenetben fontos szerep jut az iróniának és az erkölcsi példázatoknak, majd a kegyelem hiányának is.
Ne maradj le a többi hasonló szövegünkről, kövesd Facebook-oldalunkat!
