„A répa baba” – Beszélgetés a 85 éves Sára Sándorral

Sára Sándor márciusban megkapta a Kossuth-nagydíjat. A legendás operatőr ennek apropóján elmesélte, miért fordult a történelmi filmek felé, hogyan próbálták ’56 után félreállítani, és miért terjesztette a korszak egyik emblematikus rendezője, hogy géppuskával kergette a forradalom alatt. Sára felelevenítette, hogyan éheztek a magyar filmesek Cannes-ban, miért tölt be különleges szerepet az életében Erdély, de elárulta azt is, mit gondol Szabó István ügynökmúltjáról, és miért nem akarta Máté Pétert főszereplőnek az első rendezésében.

Naptártól független állandó fagy – Kovács András: Hideg napok (1966)

A könyörtelenül múló idő, a történelmi véletlen és a sorsszerűség együtt annak érdekében léptek fel most, hogy Kovács András sajnálatos elmúlása kapcsán újból aktuális legyen beszélni a Hideg napokról. A film, és nyilván az alapját képező Cseres Tibor-regény is a magyar modernista hullám két kiemelkedő alkotása, ám az egyéni és kollektív háborús felelősség politikai mondanivalója mellett olyan formanyelvi újítást is jelentenek, amely túlterjed a keretek közé szorítható élménynél.

Néha a lehetetlent is kísérteni kell – Beszélgetés Kovács András filmrendezővel

A 88. évét idén betöltő Kovács Andrásról mostanában keveset hallani, pedig valaha a magyar filmkészítés élbolyába tartozott. Hideg napok című filmje „a budapesti tizenkettő” egyike, rendezője a Magyar Mozgókép Mestere, Kossuth-díjas és más díjak kitüntetettje. Kevesen tudják róla, hogy erdélyi, kidei származású, épp ezért ő volt az egyik díszvendége az idei kolozsvári Filmtettfesztnek, ahova három filmjét kísérte el. A még mindig nagy mesélőkedvű és -tehetségű filmessel a vetítések után beszélgettünk, az akkori hatalmas anekdotafüzérnek egy erősen rövidített változatát olvashatják alább.

„…a torrentezés helyett a moziban való filmnézés” – 13. Filmtettfeszt Magyar Filmnapok, október 3–6.

Véget ért az idei, immár 13. Filmtettfeszt. Ilyenkor a kedves néző filmtúladagolásban szenved, kábultan emlékezik vissza az elmúlt napokra, fejében összemosódik a sok különböző történet, gondolkodást igénylő filmélmény, gyönyörű képek kaleidoszkópja és a tavaly ilyenkor látott filmes ismerősök arca. Róluk már nem tudod biztosan, hol ismerkedtetek meg, de egyből beugrik, hogy összenevettetek egy rövidfilm csattanóján, vagy egyszerre jegyeztétek meg egy túlságosan naturalista jelenet hatásvadász eredetieskedését. Színház az egész világ? Ugyan... A filmfesztivál az!