Becsületbeli ügy – Teinoszuke Kinugasza: Jigokumon / Gate of Hell / A pokol kapuja, 1954

A háború utáni japán filmnek szüksége volt a kiugrásokra. Nemcsak művészi értéket, hanem szakmai tudást és tisztelettel vegyes alázatot kellett sugároznia, főleg a „győzedelmes” amerikaiak felé. Ebben az Európára és Közel-Keletre koncentráló eisenhoweri éra (1953-1961) inkább lehetőséget jelentett Japánnak. Nem véletlen, hogy az 1955. március 30-i Oscar-díjkiosztón a legjobb idegen nyelvű film kategóriáját az alázat női tragikumát bemutató jidai-geki (kosztümös film) zsebelhette be.

Vontatott lázadás – Arnaud des Palliéres: A lázadás kora – Michael Kohlhaas legendája

Heinrich von Kleist a német irodalom egyik legeredetibb regényében a hatalom ellen lázadó kisember figuráját örökítette meg. A Kohlhaas Mihály tengernyi adaptációt ért meg az elmúlt 200 évben irodalomban és filmen egyaránt. E feldolgozások azonban többnyire éltek a szerzői aktualizációval, korszakaik szócsövei is voltak egyben. Arnaud des Palliéres a legújabb változatban az eredeti karaktert próbálta megtalálni, s azt lecsupaszítva vászonra vinni.

Humor < testmozgás – Ole Endresen: Kong Curling / King Curling

A curling nevű csapatjáték (magyarul a jégteke és csúszókorong kifejezésekkel próbálkoztak) legalább olyan népszerű sportnak számít Norvégiában, mint maga a film főhőse és társforgatókönyvírója, Atle Antonsen, aki a norvégok Hofijaként minden produkciót elbír a saját hátán. Majdnem mindent.

Feslett kosztüm – A legrosszabb történelmi filmekről 1.

A történelmi film gyűjtőfogalma több szubzsánert egyesít. Az ehhez a környezethez nyúló szerzők és (nem ritkán valamilyen rezsim elvárásaihoz is kötődő) zsánerfilmesek egy valamiben közösek: „a minden másképp volt” elvét követik. Ennek következtében egészen elképesztő eredmények (is) szoktak születni ebben a műfajban.

Félre a fejjel – Tímár Péter: Le a fejjel!

Tímár Péter új filmje olyannyira átlátszó stratégiák termékének mutatja magát a hazai vígjátékpiacon, hogy nyolcezer karakter kétszer is bőven elégnek tűnik a téma kimerítésére – aki ezt a hosszúságot meghaladja, annak az éles kockázatát vállalja, hogy egy humor tekintetében igencsak anorexiás vígjátéknak kerít érdemtelenül nagy feneket.