„Ha nem öl meg, megszokod”? – Aurel: Josep

A Franco-diktatúra elől nem csak a „vakondlétbe” (ld. A végtelen lövészárok / La trinchera infinita) menekültek emberek százai: spanyolországi százezrek keresték a túlélést a szomszédos Franciaországban, ám a fogadásukra improvizált táborokban (ember)baráti segítség helyett inkább csak szenvedés várt rájuk. A Josepben egy művészember portréja révén bontakozik ki ezrek sorsa.

Pacsirták szögesdróton – Gondolatok a Gulág filmes „lenyomatairól”

Andrej Cserkaszov 1927-es Szolovki című szovjet dokuja egy észak-orosz szigetcsoport átnevelőtáboraiba nyújt betekintést. A film egy megrakott bőrönddel érkező csapatot mutat be, majd fokozatosan a tábori élet mindennapjaira helyezi a fókuszát (természetesen a kor propagandisztikus eszközeivel): látni bányamunkát, cipészetet, betakarítást, halászatot. Helyet kap a szórakozás is, sőt egy pillanatra még keresztet vető embereket is meg mer mutatni a kamera. A film felszabaduló „megbocsájtással” és hazatéréssel végződik. A Szolovki-sziget(ek) a Gulág egyik meghatározó táborcsoportja volt, azé a Gulágé, amelyről megannyi irodalmi, de kevesebb filmes feldolgozás született.

A holokausztról másképp – Nemes Jeles László: Saul fia

A cselekmény az Auschwitz-Birkenau koncentrációs táborban zajlik, minden borzalom kézzelfogható közelségben van, mégsem látjuk. A rendező célja nem az volt, hogy megmutassa az embertelen helyzeteket, mivel – helyesen – abból indul ki, hogy egy ember ezt nem tudná ép ésszel elviselni.

Holokauszt 6.5.8 – Mark Herman: The Boy In The Striped Pyjamas / A csíkos pizsamás fiú

Nem tudom, hogy van-e a történelem kerekének a küllői között még egy olyan felkapott, évente fényezett, mint a holokauszt. Nem blaszfémiából, de kérdem én: a nagyüzemi emberirtásnál mediatizáltabb tettet követett-e el az emberiség? Számtalan irodalmi alkotás, azok celluloid-klónjai, festmény, szobor stb. utal a 20. század eme rémtettére. Csakhogy legtöbbjük sablonelemekből áll.