Túl a műfajon – A melodráma fejlődéstörténete 4.

A Filmtett háromrészes sorozatban – Néma sirámok, A weepie-k nagy korszaka, valamint Konzervatívok és újítók – foglalkozott a melodráma műfajának alakulástörténetével, 2003 március-májusa között. A szerző, Hungler Tímea, utolsóként az 1996-es Anthony Minghella-rendezést, Az angol beteget vizsgálta részletesen, és futólag említést tett az 1999-es The End of the Affair-ról is (Egy kapcsolat vége, r. Neil Jordan). Jelen áttekintés azon a ponton próbálja meg felvenni a fonalat és felvázolni azokat a tendenciákat, amelyek e sokrétű, mutációkra képes filmes műfaj legutóbbi tizenöt évét megszabni látszanak. A rendelkezésre álló források – műfajtörténeti tanulmányok, blogok és filmes portálok információi, illetve maguk a kategóriába sorolódó filmek – alapján többféle vázlat is elképzelhető az 1999-2013 közötti „melodrámás" időszakról.

A bűn lélektana – Lars von Trier: Nymphomaniac / A nimfomániás: 1. rész

Botrány, sztárgárda, hardcore szex, exploitation-filmeket idézően hatásvadász reklámkampány ide vagy oda, Lars von Trier művészpornója távolról sem meglepő váltás az életművében. Az öt és fél órás rendezői változat cenzúrázott és vágott moziverziójának első fele, A nimfomániás: 1. rész ritka ambiciózus szerzői filmet sejtet.

„Lars von Trier csak egy parasztfiú, aki belecsöppent a dolgok közepébe” – Nicolas Winding Refn-portré 2.

A sötét időszak letörte a fiatal tehetség szárnyait, bár annak ellenére, hogy produkciós cége, a Jang Go Star teljesen csődbe ment, ő mégis elégedett volt a szakmai eredménnyel, ambíciója pedig nőttön-nőtt. Ahogy karriere kezdetén szerencséje volt, úgy most is került egy kitűnő ajánlat, melyet lehetetlen volt visszautasítani. A Nordisk Filmnél dolgozó Kenneth Plummer felajánlotta, hogy készítsen folytatást a Pusherhez, és ha az sikeres lesz, akkor egyből készíthet neki egy harmadik részt is. Ez ám a nagylelkűség! Amint azt már a portré első részéből megtudhattuk, a Pusher-trilógia több mint sikeres lett, ezáltal pedig szülőatyja karrierjét is megmentette.

Imbolygó haláltánc – Lars von Trier: Melancholia / Melankólia

A depresszió makacs és valójában kezelhetetlen dolog. Nemcsak a szenvedő alany életét keseríti meg, hanem igazából mindenkiét, aki kapcsolatban áll vele – ezért az ember a legrosszabb ellenségének sem kívánja, hogy ilyen állapotba kerüljön. Ám mégis van valaki, akinek soha nem szabadna kigyógyulnia belőle. Ez pedig Lars von Trier.

A négyszögletű kerek erdő – Lars von Trier: Antichrist / Antikrisztus

Arról nincs tudomásunk, hogy érzi magát jelenleg Lars von Trier, de az Antikrisztus című botrányfilmje nagyon sokat elmond arról, hogy érezte magát az elmúlt pár évben. Depresszió, frusztráltság, kreativitás-hiány, sőt, félelem attól, hogy képtelen lesz valaha is alkotni. Az Antikrisztus valahogy mégis elkészült és a filmtörténelem ismét gazdagabb lett egy olyan szerzői alkotással, amiről máris sokat beszéltünk – és még sokat fogunk beszélni.