Hány kiló egy űrruha a Földön? – Kocsis Ágnes: Éden

Kevés rendező képes megőrizni a stiláris és tematikai egységét több filmen keresztül úgy, hogy közben ne váljon önismétlővé. Kocsis Ágnes határozottan ezen kevesek közé tartozik, hisz mindegyik filmje gyakorlatilag ugyanazt a témát járja körbe nagyon hasonló filmnyelvi eszközökkel, mégis megőrzik érvényességüket. Ez javarészt az Édenre is igaz, bizonyos elemeiben azonban eltér az eddigi filmektől (Friss levegő, Pál Adrienn), ami nem mindig válik a nézői élmény és a film előnyére.

Kortalannak nyilvánítva – Manoel de Oliveira: Singularidades de uma rapariga loira / Szeszélyes szőke

Manoel de Oliveira – aki a maga százegy évével szinte egyidős a portugál filmtörténettel –, megérti és tiszteli az idő megkérdőjelezhetetlen hatalmát. A szinte kimerevített képeivel a nyomasztó állandóságra hívja fel a figyelmet, máskor az árnyékok játékának szemléltetésével a feltartóztathatatlan változás előtt hajt fejet. A 64 percesre vágott Szeszélyes szőkében ismét a mozdulatlanságról mesél.