A háború vonzásában – Csapón kívül 20.: Richard Attenborough: A híd túl messze van / A Bridge Too Far

Christopher Nolan háborús filmje, a Dunkirk még csak egy hete debütált a mozikban, de máris az év filmjeként emlegetik, egyszerre lebilincselő, érzelmes és átélhető háborúsfilmként, olyan alkotásként, amely kicsit újraírja a műfaj jellegzetességeit, s épp ezáltal válhat 2017-ben egyszerre kasszasikerré és a kritikusok kedvencévé. És az új sikerek eszünkbe juttatnak régieket is, hiszen a második világháború döntő eseményei sok rendezőt megihlettek. Az idén 40 éves A híd túl messze van című film épp a másik oldalt mutatja meg: a Dunkirkben az angol katonák próbálnak hazájukba visszajutva megmenekülni a német túlerő elől, míg Richard Attenborough klasszikusában a területeket visszafoglaló szövetségeseket látjuk, immár ők lévén fölényben.

Marilyn és „Marilyn” – Simon Curtis: My Week with Marilyn / Egy hét Marilynnel

Úgy tűnik, Hollywood az életrajzi filmek szezonját éli. Még jóformán el sem csitultak A király beszéde többszörös Oscar-díjának hullámai, megérkezett A Vaslady (igaz, brit felségvizekről) és a J. Edgar. Most pedig itt van Marilyn Monroe, amire csak annyit mondhatunk: ideje volt, hogy értékelhető film szülessék minden idők egyik legnagyobb popkulturális ikonjáról.

Filmtörténet tizennégy részben (XI.) – Vissza a valósághoz (II.) – Az angol free cinema és az angol újhullám

Az angol film második világháborút követő „realista” irányzatának, az úgynevezett free cinemának és az azt követő new cinemának (csúfnevén: „kitchen sink cinema” [a konyhai mosogató filmjei]) gyökerei az előző részben tárgyalt olasz neorealizmushoz hasonlóan a háborút követő társadalmi krízisben, az átalakulásra való igényben rejlenek.