A legbetiltottabb lengyel – Andrzej Żuławski-portré

Az idén februárban 75 évesen, rákban elhunyt Żuławski a valaha élt egyik legtehetségesebb lengyel rendező volt, olyannyira, hogy nem is sokáig tűrték meg odahaza a kommunista érában. A hazájában máig alulértékelt direktor Polanskihoz hasonlóan emigrációban alkotott, bár ő javarészt Franciaországban, mivel keményvonalas szerzői filmesként Hollywoodtól is idegenkedett.

Vidéki erkölcsök – Małgorzata Szumowska: W imię... / Az Ő nevében

Małgorzata Szumowska munkája érzékeny témákat feszeget – katolikus egyház vs. mai (lengyel, vidéki) valóság vs. homoszexualitás vs. pedofília vs. antiszemitizmus –, s bár nézhető és szimpatikus a próbálkozása, a film végig megmarad a felszín piszkálgatásánál, valahogy nem sikerül mély és erőteljes történettel előállnia. A W imię… első blikkre lengyel Jagtennek ígérkezik, de nem az lesz belőle. Sajnos.

Hazaérni – Paweł Pawlikowski: Ida

Több mint 75 év elteltével azt gondolnánk, hogy a rengeteg könyv, film és egyéb művészeti feldolgozás után nem sok újat lehet elmondani a második világháború és a holokauszt borzalmairól vagy az épülő kommunizmus fojtogató atmoszférájáról. A lengyel (származású) Pawłikowskinak mégis sikerült, ráadásul úgy, hogy ezt a sok-sok súlyos kérdést és problémát egyetlen család történetébe sűrítette bele.

„Én inkább elbújok a tájban” – Beszélgetés Pawel Pawlikowski filmrendezővel

Az Európai Filmakadémia 2014 legjobb filmjének járó díját, a rendezői, forgatókönyvírói és operatőri elismerésekkel, sőt a közönségdíjjal egyetemben a Pawel Pawlikowski rendezte, egy fiatal apácáról szóló, fekete-fehér alkotás hozta el, amelyben a lány kommunista bírónő nagynénjének köszönhetően döbben rá zsidó származására. Az Ida azóta megnyerte az Európai Parlament Lux-díját is, illetve még versenyben van a legjobb idegen nyelvű filmnek járó Oscarért. A rendezővel Rigában, az Európai Filmdíjak alkalmával interjúztunk.