Színvonal – Louis Leterrier: Grimsby / Agyas és agyatlan
Ez sajnos nem a Borat.
Ez sajnos nem a Borat.
Aki szereti a filmeket, az szereti a bűvészetet, s talán ez lehet az oka annak, hogy ebből a témából meglepően jó filmek készülnek. Hiszen mindkettő a szemfényvesztésről szól: nézni valami olyasmit, amiről tudjuk, hogy nem igaz, egy ideig mégis örülünk, hogy becsapnak. És még lehetne folytatni a sort a film-bűvészet allegorizálással, de inkább állítsuk ezt az éppen aktuális bűvész-film megvizsgálásának szolgálatába.
A közelmúlt görög mitológiából táplálkozó amerikai szuperprodukciói – élükön Columbus mítoszkasztráló blockbusterével (Villámtolvaj) – mára szinte teljesen kiölték a nézőből a történeti hűség iránti igényt. Az istenképek felcserélése, az ókori mítosz felülírása azonban továbbra sem lehet kifogás a következetlen dramaturgiára és a papírmasé-figurákra. Ha pedig mindehhez még a vártnál jóval gyengébb képi világ is társul, a végeredmény több, mint kiábrándító.
A hihetetlen Hulk nem az Ang Lee által jegyzett Hulk egyenes ági leszármazottja, hanem a 70-es, 80-as évek fordulóján készült, azonos című tévésorozaté. Az új Marvel eposz-epizódban megtudhatjuk, hogy az epeszín dühlényből miként lesz irányítható, morális persona és hős. Mert minden mesebeli két-éltű végzete, hogy a szerelmes csókra felelősségteljes királyfivá legyen.