Független játék – Székely Dávid: Doktor Sas legújabb kalandja

Egy film, amely nulla forintból készült el két év alatt, direkt kerüli a profizmust, kihasználja a műfajokat, a színészek egytől egyig amatőrök, a rendező egyben operatőr és vágó is, a konzulensek festők, írók, költők, zenészek – ilyen bátor próbálkozásokat még szívesen megnéznénk.

A húzás ideje – ifj. Florin Piersic: Killing Time

Egy üres nézőtér roppant nyomasztó élmény, különösen ha a rajtam kívül senkinek vetített film úgy edz a közepesen jó végkifejletre, hogy hetvenvalahány percen keresztül, szuszogósan meg-megtorpanva, egyik mélypontról a következő, mélyebb pontra küzdi, nyomja, döngöli pár amerikai forrásból összekalapált, vékonyka cselekményét. Mindeközben pedig másra alig terjedő figyelemmel összpontosít a krimikben javarészt használatos eszközök közül egyetlenegyre, a késleltetésre. De arra aztán nagyon.

Ne untassuk a közönséget! – Az American International Pictures stúdió története I.

Az akció, az erőszak és az erotika ábrázolásának hatásmechanizmusára épülő Arkoff-formula1, illetve a fiatalok nézői magatartásának elemzését célzó Pán Péter-szindróma2 elméletének alkalmazása – mely mára elcsépelt alaptörvénynek számít a szórakoztató filmeket gyártó stúdiók körében – az 50-es évek Amerikájában kiugrási lehetőséget biztosított a kor legkülöncebb minimoguljának, az American International Pictures-nek.

A médiumhoz való hűtlen hűség – Joshua Bernhard: The Lionshare

Hogyan is élünk? Mai viszonylatban a valós és hétköznapi világunkat leképező filmek, sajnos, akármennyire hűek szeretnének maradni a valósághoz, szinte fényévnyi távolságra vannak tőlünk, akikből lényegében merítkezniük kellene. Mert mit csinál ma egy ifjú kozmopolita? Merem állítani, hogy egy dologban merül ki 24 órájának jókora része (akár talán a kedves Olvasónak): internet! Na, ezt nem sok filmben láttuk még.