Egy barátság olaszos anatómiája – Saverio Costanzo: L'amica geniale / My Brilliant Friend / Briliáns barátnőm

Elena és Lila diád-jellegű kapcsolata nemcsak a két lány történetét vesézi, hanem betekintést nyújt egy olyan letűnt világba, ahol a legnagyobb érték az iskolázottság lehetősége, ha már a pénz csak keveseknek adódik meg. Két sors követhető nyomon: lányok élete, akik mások választásai alapján kell éljenek és túléljenek.

Vendetta a tárgyalóteremben – Marco Bellocchio: Il traditore / Az első áruló

1986 fordulópont volt a szicíliai maffia történetében: Tommaso Buscetta vallomásának és Giovanni Falcone vizsgálóbíró nyomozásának köszönhetően több száz tagját ítélték el. Az úgynevezett maxiper (maxiprocesso) kapcsán többnyire a bíró alakját emelik ki, Marco Bellochio viszont az omertát megszegő maffiózó portréját rajzolja meg új filmjében.

Korzikai torzika – Thierry de Peretti: Une vie violente

Thierry de Peretti második nagyjátékfilmjében a korzikai szeparatizmus múltjáról mesél. Nem csak a szülőföldje történelmének feldolgozása volt a célja, hanem az is, hogy megmutassa azt, hogy egy erős szándékú, ideológiailag elkötelezett közösség hogyan bomlik szét, válik öncélúvá és önmaga hatalmától megittasulttá.

Buon’ appetito! – Sopranóék és a kaja

Az utánozhatatlan selypítéssel és gesztikulációval rendelkező, nem túl értelmes, de annál élelmesebb algengszter, a füle fölött deresedő Paulie Gualtieri egy adott ponton heherészve megjegyzi: „Úgy tudom, hogy az eszkimóknak ötven szavuk van a hóra. Nekünk ötszáz szavunk van kajára.”

Az elcseszett ereklyefosztogatók – Árpa Attila: Argo 2.

Aki látta a Sikoly 2-t, biztosan emlékszik arra a jelenetre, ahol a derék filmszakos egyetemisták lázasan vitatkoznak arról, hogy van-e létjogosultsága a sikeres filmek sequeljeinek, majd hirtelen mindenkinek eszébe jut egy-egy folytatás, ami felülmúlta az első részt. Ha a kultikus horrorszéria második felvonását nem is, az Argo 2-t nyugodtan hozzácsaphatjuk a listához.

Pénz beszél, kutya ugat – Michael R. Roskam: The Drop / Piszkos pénz

A Piszkos pénz a kéretlen gyászbeszédek hálátlan helyzetéből indul, hiszen Michaël Roskam művére mindenki a néhai James Gandolfini utolsó filmjeként emlékszik majd vissza – annak ellenére, hogy a belga rendező mesteri bűnfilmje nem csupán az öreg maffiózó kitűnő alakítása miatt válik emlékezetessé.