A tavalyi év egyik legnagyobb meglepetése a független porondról érkező zaklatás-tematikájú tini-thriller volt Magyarországon. Schwechtje Mihály rendezővel beszélgettünk a filmről, aki elkíséri az alkotást a TIFF-es romániai premierre. A Remélem legközelebb sikerül meghalnod :) ősztől romániai moziforgalmazásba is kerül.
Pólik József Debrecenben forgatott kisköltségvetésű játékfilmjében megvannak azok az ötletek, amelyek megfelelő kidolgozásban egy egész jó filmet eredményezhettek volna. Az Életem legrosszabb napja már a címében sem következetes, hiszen a történet nem egyetlen nap alatt játszódik. Ez a hiba pedig jól rávilágít arra, hogyan bukik el amatőr hibák miatt az egyébként kreatív film.
Politzer Péter bemutatkozó rendezése nem csak azért izgalmas, mert a filmalaptól függetlenül, minimális pénzből készült: a szkeccsszerű, három generáció három tagjának pillanatképeit egybegyúró Férfikor rendkívül életszagú, szellemes és szép.
Roczó-Nagy Zoltán megpróbálta a fiatalok ízlésére gyúrni Jézus keresztre feszítését rohamrendőrökkel, akciójelentekkel, sci-fi elemekkel, és grafikus erőszakábrázolással, de csúfosan lebőgött. Még ha lett is volna elég pénze és tehetsége egy látványos popkornmozit csinálni a messiás történetéből (nem volt), a szándék nagyon félrement.
A Délibáb sikertelensége nem keserítette el Hajdu Szabolcsot: színdarabot írt és rendezett, majd azt adaptálta ultra-alacsony költségvetésű filmmé.
A magyar függetlenfilmeknek legtöbbször az az egyetlen pozitívuma, hogy egyáltalán elkészülhettek. S ha ezenfelül még műfaji is babérokra is törnek, akkor a prognózis még borúsabb. Így van ez a Fekete levessel is.
Egy film, amely nulla forintból készült el két év alatt, direkt kerüli a profizmust, kihasználja a műfajokat, a színészek egytől egyig amatőrök, a rendező egyben operatőr és vágó is, a konzulensek festők, írók, költők, zenészek – ilyen bátor próbálkozásokat még szívesen megnéznénk.
