Transzfilmánia 14. – Kincsem; A Viszkis
Az idei hét katasztrofális premier-szempontból, úgyhogy egy picit régebbi, valamint egy Erdélyben még nem, de valószínűleg nemsokára vetített sikerfilmbe kukkantottam be. A lovasba meg a bankrablósba.
Címke: magyar közönségfilm
„Ne dobáld a buzit, köcsög!” – Orosz Dénes: Coming Out
Nem a Coming Out fogja megváltani a mainstream magyar filmeket, de sima limonádéként teljesen rendben van, az elmúlt évek hasonló próbálkozásainál sokkal jobb.
Magyar relativitás – Orosz Dénes: Poligamy
Lassan megszokjuk, hogy a totálisan gagyi és a nehezen befogadható, kísérletező fesztiválfilmek közé nem képes beékelődni egy stabil magyar közönségfilmes középút. Évről-évre feltűnnek olyan alkotások (Csinibaba, Kontroll, A nyomozó), amelyek többé-kevésbé fel tudják rúgni a magyar film status quo-ját, forradalmat azonban nem tudnak elindítani. Hasonlóra tör Orosz Dénes filmje is, de azért ne várjunk csodát.
A Pinprick-kód – Daniel Young: Pinprick / Szobafogság
Főhősnőnk épp azon ügyködik, hogy nővé váljon, s ilyenkor jól szokott jönni az apa iránti olthatatlan vonzódás. Apa azonban nincs, szekrény viszont van. A Pinprick-kód feltöréséhez nem szükséges sem Da Vinci lángelméje, sem a 23-as, vagy épp az 1-es szám. Megfejtése során a négyjegyű PIN-kódból indulunk ki, a négyesből, amely átfonja titokzatos(kodó) történetünket.
A kaméleon színe – Goda Krisztina: Kaméleon
Goda Krisztina filmjéről véleményt formálni majdnem olyan ellentmondásos feladat, mint a kaméleon színét meghatározni vaksötétben. Mert abban a szobában, ahol a magyar műfaji film névre hallgató lény éldegél, ha nem is vaksötét, de minden bizonnyal félhomály uralkodik.
