Donorsors – Mark Romanek: Never Let Me Go

Sci-fi – noha ez a legfontosabb tudnivaló a filmmel kapcsolatban, Mark Romanek olyan környezetbe helyezte a történetet, ahol a film tudományos-fantasztikus mivoltáról szinte teljesen megfeledkezünk: olyan mintha egy Jane Austen-adaptációba csöppennénk bele, a hősnőket is láttuk már ilyen filmekben (Keira Knightley, Carey Mulligan).

Amerikai szépségek – Szerzőiség a klipművészetben 2.

A Propaganda Films a 90-es évekre a világ egyik legtermékenyebb klip-üzeme lett. A mennyiség szerencsére nem ment a minőség rovására, köszönhetően az olyan rendezőknek, mint David Fincher, Mark Romanek vagy Spike Jonze. Ezúttal a három nagyágyú életműve kerül górcső alá.

Klip is, meg nem is – Kliprendezők és játékfilmjeik

Az amatőr videónak vagy áruházi kamera felvételének látszó szürke, szemcsés képeken egy szedett-vedett tánccsoport tagjai ügyetlenül, de megkapó igyekezettel követik hisztérikus mozgású vezetőjük zavaros mozdulatait. Kört alkotva, széles gesztusokkal járják vicces táncukat a szilaj, de dallamos zenére, egy-két ütemmel mindig elmaradva a ritmustól. A helyszín egy bevásárlóközpont lehet, közönyös járókelők jönnek-mennek, nem hozza lázba őket a produkció – akár avantgárd istentisztelet zajlik, akár elszánt állatvédők mutatják be fókavadászat-ellenes koreográfiájukat.

A kidolgozó bedolgozza magát – Mark Romanek: One Hour Photo / Sötétkamra

Nem szerencsés a cím magyar fordítása, hiszen a Sötétkamra rejtélyes hangzása, egyedi dologra való vonatkozása éppen olyan minőségeket idéz fel, amelyek nem a Mark Romanek rendezte film sajátjai. Az eredeti cím – One Hour Photo (Gyorsfotó) – nagyon pontos, hiszen egy mindenki által elérhető tömegfogyasztási cikkre utal: amíg bevásárolunk, addig elkészülnek az egyéb élményeink lenyomatai is. Persze ott bujkál bennünk a kérdés: vajon a fotósok, akik futószalagon nagyítják képeinket, meg is nézik azokat, vagy csukott szemmel dolgoznak?