Két test, egy lélek – Derek Cianfrance: I Know This Much Is True / Ez minden, amit tudok

Derek Cianfrance minisorozata olyan, mintha a True Detective legendás első évada után maradt tátongó űrt akarná betölteni az HBO repertoárjában, lecsúszott Matthew McCounaughey és misztikus gyilkossági ügyek helyett lecsúszott Mark Ruffalóval és a kőkemény valósággal a főszerepben. Félreértés ne essék, az Ez minden, amit tudok voodoo-babák és csontszobrok nélkül is legalább annyira nyomasztó, mégis, két napos végigbindzselés után állíthatom, hogy rég érte meg ennyire hat epizódnyi vezeklés egy laptopképernyőn keresztül.

Az egyház emberei – Thomas McCarthy: Spotlight – Egy nyomozás részletei

Talán senkinek sem volt a tavalyi éve annyira szélsőséges, mint Tom McCarthynak. Először jött az Adam Sandler-es Cipőbűvölő (The Cobbler), amit a kritikusok az év egyik legrosszabb filmjének kiáltottak ki, majd kis időre rá a Spotlight, amit meg az év egyik legjobbjának, jelenleg pedig minél több Oscar-jelölést próbál díjra váltani.

Bosszúállók, második évad – Joss Whedon: Avengers: The Age of Ultron / Bosszúállók: Ultron kora

Mielőtt az első Bosszúállók-film megjelent volna, talán kevesen gondolták, hogy valaki képes lesz élvezhető, nem széteső forgatókönyvvel összefogni nem egy, nem kettő, hanem rögtön hat szuperhőst, hiszen az addigi, önálló Marvel-filmek közül talán egyedül a Vasember tudott igazán szórakoztató lenni, Amerika kapitány még elment, de (az addigi két – Edward Norton, Eric Bana) Hulk kifejezetten kínos volt helyenként. Miért működne hát összerakva az, ami egyedül nem megy?

Pénz beszél, róka ugat – Bennett Miller: Foxcatcher

Bennett Miller harmadik nagyjátékfilmje, a Foxcatcher tartja magát az életmű korábbi tendenciájához: valós eseményeket dolgoz fel. Bár az amerikai filmakadémiánál ez már instant elég lehet az Oscar-jelöléshez, a sportfilm nem véletlenül versenyez hat (köztük a legjobb rendezés és a legjobb eredeti forgatókönyv) kategóriában is: lebilincselően izgalmas drámát fest a vászonra.