Szélesvásznú pantheon – Az Infinity Saga filmjeiről

Emlékszünk még? Röpke 11 évvel ezelőtt, amikor még csak tíz másodperces logó szerénykedett bizonyos képregényfilmek elején, amikor még semmiféle garanciát nem jelentett a minőségre (és főleg a sikerre) a Marvel név, beröppent a mozinézők életébe egy lecsúszott, de sármos sztár, aki gyakorlatilag önmagát alakítva egy bádogmaskarában, laza félmosolyával megváltoztatta az amerikai filmipar tájképét.

Egy korszak vége – Anthony Russo - Joe Russo: Avengers: Endgame / Bosszúállók: Végjáték

Nehéz elhinni, de tényleg vége – tizenegy évvel és néhány milliárd dollárnyi bevétellel azután, hogy Robert Downey Jr. vállára (és egész testére) vette Vasember-kosztümjét, eljött a búcsú, a  szezonzáró, a ballagás, esetleg a régen várt befejezés. Kinek mi. Az mindenesetre biztos, hogy valami nagynak a végére értünk, és hogy két évtizednyi starkos félmosolygás alatt azért történt egy s más.

Haddel Kapitány és barátai – Anna Boden, Ryan Fleck: Captain Marvel

Hát eljött, aminek jönnie kellett: az első igazán ötlettelen, unalmas, feszültségmentes, erőltetett humorérzékű MCU-film, amit nem is csoda, hogy a „nagy testvér”, a hamarosan érkező, és már előzetesen rekordbevételre számottevő Bosszúállók: Végjáték (Endgame) árnyékában dugtak el a stúdió fejesei.

A hangya, a tücsök és a darázs – Peyton Reed: Ant-Man and The Wasp / A Hangya és a Darázs

Thanos univerzumrengető monodrámája után a Marvel fejesei is érezhették, kell ide még valami, mielőtt az egész, könnyedségéről és humoráról híres moziverzum túl komollyá és súlyossá válna. Szerencsére mostanra már annyi viszonylag jól kidolgozott főhős és mellékszereplő áll mozis bevetésre készen Marveléknél, hogy lazán előránthatják valamelyiküket az epikus filmek közötti szünetben.

Rég láttunk ilyen király balhét egy kesztyű miatt – Anthony Russo, Joe Russo: Avengers: Infinity War / Bosszúállók: Végtelen háború

A Bosszúállók: Végtelen háború megtöri a megalománia átkozott matematikáját: a monumentális-szuperhősös blockbusterek általában a duplázzunk meg mindent-elven működve végül siralmas gyökvonásba torkollnak. A Végtelen háború viszont fogta az összes eddigi Marvel-filmet és hibátlanul emelte négyzetre őket.

Szuperhősjelmezbe bújtatott királydráma – Ryan Coogler: Black Panther / Fekete Párduc

A Fekete Párducnak nem az az egyetlen előnye a legtöbb mostanában készült Marvel-blockbusterrel szemben, hogy a képregények lapjairól a gyöngyvásznakra teleportáló szuperhősök univerzumának ismerete nélkül is tökéletesen élvezhető. Mellette szól az is, hogy Wakanda új királyának története olyan szuperhősmozi, amelyben végre nem a lassan unalmassá váló emberfeletti képességek révén való világmegmentésen van a hangsúly.

BáThorodik szórakoztatni – Taika Waititi: Thor: Ragnarök

Még mindig nem jött el a képregényfilmek Ragnarökje, a Marvel-szekér roboghat tovább – Thor és barátainak legújabb kalandjai nemhogy lassítanák a tempóját, de újabb lendületes lökést adnak a kifulladás jeleit még mindig nem mutató franchise-nak és műfajnak.

Peter Parker esete Birdmannel – Jon Watts: Spider-Man: Homecoming / Pókember – Hazatérés

Őszintén: kellett nekünk új Pókember három évvel az előző bebukása után? Vagy még egy szuperhős a Bosszúállók már így is túlnépesedett csapatába? Költői kérdések – igazából tökmindegy, mert Peter Parker újra itt van. És bár hanyatt talán senki sem vágja magát a mutatványaitól, a Hazatérés éppen megüti azt a szintet, ahol már indokolt a létezése.

All-superhero gálameccs – Anthony és Joe Russo: Captain America: Civil War / Amerika Kapitány: Polgárháború

A Polgárháború papíron a korábbi két Amerika Kapitány-film következetes folytatása, de inkább a Bosszúállók-duológia sequelének érdemes tekinteni, mivel nem csak egy hagyományos trilógiazáró harmadik rész, s nem is pusztán egy újabb installáció egy jól bejáratott franchise-ban, hanem a Marvel teljes filmes univerzumának továbbgondolása, sőt, szintlépés az akciómozik történetében.