Toronymagas a setétség – Nikolaj Arcel: The Dark Tower / A Setét Torony

„Stephen King nyolckötetes regényfolyama méltó adaptációt kapott” – szólna a sommázat, ha valaki olyan írná, aki gyűlöli Stephen Kinget. Én se nem gyűlölöm, se nem imádom, sőt, még eme sorozat könyveit sem olvastam, de a film 95 perce alapján így is tudom, hogy ez a film méltatlan Kinghez. Mivelhogy önmagában, nem feltétlenül adaptációként is gyenge.

Bikaugratás – Jean-Marc Vallée: Dallas Buyers Club / Mielőtt meghaltam

Valahol egyszer azt találtam írni, hogy Matthew McConaughey egy mellékszerepben élete legnagyobb alakítását nyújtotta. Akkor nem sokban tévedtem, pusztán csak elsiettem az értékítéletet, hisz minden szerepében, mit azóta vállalt, mind jobb és még jobb, és úgy tűnt, hogy tehetségéhez mérten már fokozhatatlan játékot nyújtott, mígnem ledobott vagy 15 kilót és bebújt Ron Woodroof csontvázszerű alakjába. Immár nem osztogatom oly könnyelműen a jelzőket, de hadd jósoljak kvázi egy ennyit: amikor ezt is felülmúlja (és bizonyára megpróbálja majd), a szinte a semmiből, azaz a kezdeti romantikus vígjátékok playboy-i karakteréből érkező McConaughey a hollywoodi drámaszínpadot alapjaiban rengeti majd meg.

Tangafrász – Steven Soderbergh: Magic Mike

A hollywoodi filmgyártás egyik sarokköve az amerikai álommal szoros kapcsolatot ápoló romantikus vígjáték, egy olyan országban, ahol az egyénnek alapvető jogai közé tartozik a boldogság kergetése. Nincs elég magas hegy, sem elég széles folyó, mi útját állhatná. Ha nemigen boldogul, betér a moziba és meglesi, hogyan csinálják a szépek, gazdagok vagy okosak.

Film a filmről Stiller módra – Ben Stiller: Tropic Thunder / Trópusi vihar

A nyári meleg elől érdemes behúzódni két órára a hűs moziterembe, főleg ha vígjátékról van szó, és főleg, ha a Tropic Thunder című, Ben Stiller nevével fémjelzett mókázásra vagyunk kíváncsiak. A jól megírt dialógusoknak és forgatókönyvnek köszönhetően ez a film nem veszi komolyan magát. Tehát figyelem: nevetőizmainkat két órán keresztül igen erős ingerek érhetik.