Amikor Mel Gibson tényleg felakasztotta magát – Csapón kívül 28: Mel Gibson: A rettenthetetlen / Braveheart

Giccs vagy monumentális történelmi dráma – A rettenthetetlent lehet szeretni vagy lenézni, de Mel Gibson második rendezői próbálkozása két Oscar-díjat kapott 1995-ben (kritikánk ide kattintva olvasható). Gibson felakasztotta magát a film kedvéért, a műlovak 6 métert voltak képesek vágtatni és a csatajelenetekben igaziból összeverekedtek a statiszták.

Full Metál Passió – Mel Gibson: Hacksaw Ridge / A fegyvertelen katona

Mel Gibson tíz éve nem jegyzett filmet rendezőként, most viszont diadalittasan tér vissza az azóta teljesen digitalizált mozikba – és az Oscar-versenybe. A tegnapi választási eredményeket elnézve még esélye is lehet: mesterien felépített filmje ugyanattól a hamis pátosztól visszhangzik, mint amitől a (nem csak) amerikai nagypolitika.

Folyamatos feltámadás – A nem konvencionális Krisztus-filmekről

Talán egyetlen történetet sem dolgoztak fel annyiszor és annyian, mint Jézus Krisztusét, ebből pedig a film médiuma sem maradt ki. A némafilmek korszakától folyamatos a bibliai adaptációk megjelenése, ezek közül is a legnagyobb számot (és nem mellesleg a legnagyobb anyagi sikereket) az Újszövetségben leírtak tartják. Teljesen érthető az is, hogy egy ennyire jól ismert történet, ennyire ikonikus karakterek a széles célközönséget megfogni igyekvők mellett, az auteur rendezőket is alkotásra készteti, ezért nemcsak „klasszikus” filmek, hanem az évtizedek során egyénibb, kevésbé konvencionális adaptációk is születtek a témában.

Szigorúan piszkos – Adrian Grünberg: Get The Gringo / How I Spent My Summer Vacation / Börtönregény

Mel Gibson neve ma Hollywoodban felér egy istenkáromlással: az amerikai közönség nem nézi jól szemmel sztárjai magánéleti botlásait, így aztán a stúdiók úgy fordulnak el tőlük egyik napról a másikra, mint a leprástól. A rettenthetetlen Mel Gibson is látott jobb napokat, valaha hatalmas költségvetésből rendezett, manapság viszont hol jóbarátai, hol volt beosztottai csinálnak neki filmet Icon nevű produkciós cégével. A Get the Gringo is ilyen, az az Adrian Grünberg rendezte, aki az Apocalypto és más Gibson-filmek forgatásán még asszisztensként tevékenykedett.

(P)rémes alteregó – Jodie Foster: The Beaver / A hódkóros

Jodie Foster 16 év után ült vissza a rendezői székbe, hogy barátjának, a mostanában csak botrányairól híres Mel Gibsonnak segítsen visszatalálni a hollywoodi fősodorba. Története egy hasadt lelkű, hódbábu segítségével kommunikáló játékgyár-igazgatóról és annak családjáról szóló édes-bús sztori. Ám Gibson alibije és az ifjú mellékszereplők jutalomjátéka kivételével az eredmény egy nem túl érdekes kertvárosi dráma.

Még kér a nép! – Mel Gibson: Braveheart / A rettenthetetlen, 1995

Vannak olyan filmek, amelyeket az ember még akkor is képes újra és újra megnézni, ha éppen ki nem állhatja. Az ilyen művek egész egyszerűen túl nagyok ahhoz, hogy ne vegyünk róluk tudomást. 15 év távlatából kijelenthetjük, hogy Mel Gibson második rendezése is ezen alkotások között landolt, és sikerei nagyban befolyásolták a műfaj későbbi produkcióit.

Minek is a határán? – Martin Campbell: Edge of Darkness / A sötétség határán

Az „őrület határán”, a „sötétség mélyén”, az „iszonyat mezsgyéjén” húzós mondatok, kicsit olyanok, mint a death metál-albumborítók: egy jó felület, aztán lehet zúzni, a világ filmrockerei úgyis befizetnek. Azt persze mindig lehet tudni, hogy mire számíthat a néző, mint a telenovellák esetében, csak éppen a „pampák királya”, „szeretni bolondulásig” vadromantikái helyett az akciófilmek a sötétség, iszonyat, téboly stb. címszavakra esküsznek – határok nélül.

Világvége az esőerdőben – Mel Gibson: Apocalypto

Ha interjút kellene készítenem Mel Gibsonnal, egész biztosan megkérdezném tőle, miért szereti annyira a már-már mesterkélten véres filmeket. Miért a brutalitást hozza ki egy olyan témából, ami priccoló vér látványa nélkül is drámai és erős lehetne? Valószínűleg a szemembe nevetne, és azt mondaná: ez kell a nézőnek, ez jobban eladható – de az is lehet, hogy valami nagyon mély értelmet magyarázna el, ami sem A passió, sem Golden Globe-ra jelölt új filmjének, az Apocalypto nézőiben nem tudatosult.