A Zónán innen és túl – Csapón kívül 41.: Stalker / Sztalker, 1979

Az orosz Andrej Tarkovszkij 1979-es filmje, a Sztalker a filmtörténet egyik sokat emlegetett alkotása, a mindenkori filmes kánon egyik alapfilmje, képi világát kritikusok és filmlexikon-szerkesztők egyaránt magasztalták, magasztalják. A negyven éve bemutatott mű egy cannes-i díjat hozott a rendezőnek (a 33. Cannes-i Nemzetközi Filmfesztiválon az Ökumenikus zsűri díját).

A semmi utolsó megkísértése – Martin Scorsese: Silence / Némaság

Hihetünk-e még abban, hogy Bergman, Tarkovszkij és még egy sor klasszikus után lehet újat mondani Isten csendjéről, kínzó némaságáról – más nézőpontból nézve az ember metafizikai magányáról? Előrebocsátom, hogy Scorsesének sem sikerült ez legújabb filmjében. Mégis, amiért a Némaságot érdemes megnézni (sőt talán újranézni), az főleg stílusában, elegánsan újracsomagolt, visszafogott üzenetében rejlik.

Ha a csend beszélni tudna… – Jose Luis Torres Leiva: El cielo, la tierra y la lluvia / Az ég, a föld és az eső

Mentális, virtuális, fizikai séták és az élet jelentéktelen, apró eseményei a határtalan természeti környezetben. Az ég, a föld és az eső esti programnak kitűnő film, főleg ha az ember fáradtan ül be a moziba. A hosszú csendek, rettenetesen lassú svenkek, minimális párbeszédek és a magányról szóló egyszerű történet egy percig sem fogja megzavarni az álmát...