Nyakon szorít, de nem fojt meg – Tarik Saleh: Metropia

Tarik Saleh egész estés animációja nemrég jól teljesített egyes fesztiválokon (Tribeca, Sitges, Velence, sőt, Titanic), hiszen egyike azon kevés 60 percnél hosszabb munkáknak, amelyek emberi kézzel, a lehető legkevesebb számítógépes beavatkozással készültek. A neves animációk világában mégis képtelen felülmúlni az agyondicsért Miyazaki-, Linklater-, Folman-munkákat – erre keressük a miérteket és a hogyanokat.

Nem fogsz oda-vissza jegyet kérni – Ryuhei Kitamura: The Midnight Meat Train / Éjféli etetés

Clive Barker 20 éve próbál eléldegélni a Hellraiser sikere után maradt morzsákból, ikszedik folytatásokat készíttetve, örökös másodikként evezgetve Stephen King farvizén. Igaz, míg Kingről akarva-akaratlan a horror-thriller párosból az utóbbi műfaj jut eszünkbe, Barker az előbbi rajongóit lepi meg időnként valamivel. Már ha a rajongók meg tudnak még lepődni.

Neked volt jegyed? – Antal Nimród: Kontroll

Az úgy kezdődött, hogy Jött egy busz. Aztán – mielőtt nagyobb kárt okozott volna – észrevétlenül eltűnt. És most jött a metró. Ezzel kezdetét is vette a BKV-s (Budapesti Közlekedési Rt.) filmek reneszánsza. Az előbbi csak címében hordozza, és alibinek használja az említett tömegközlekedési járművet, az utóbbi – a Kontroll – története valóban levisz minket ebbe a mindenki által olyan jól (nem) ismert világba, a metróba. Ez utóbbi filmről szeretnék mesélni.