Konyha az egész világ – Alonso Ruizpalacios: La cocina

2024. február 25. – írta Deák Dániel

A fesztiválközönség kedvenc szórakozása a versenyprogramokon való fanyalgás: ilyenkor születnek hatalmas megfejtések arról, hogy politikailag miért kerülnek be egyes alkotók, mások pedig miért szorulnak ki. Azért különösen szórakoztatóak ezek az eszmefuttatások, mert természetesen senkinek nincs hiteles információja a döntésekről – ám ettől persze még lehet igazság az össznépi fejtegetésekben, és tényleg elég érdekesen alakul a berlini pozíció a top fesztiválok világában.

A halál elevensége – Lila Avilés: Tótem

2023. október 17. – írta Fazakas Lehel

Lila Avilés érzékenyen beszél elmúlásról és halálról, kétségbeesés helyett az élet örömeit ünnepelve, egy család gyászra való kaotikus felkészülésén át.

Ötfilmes podcast – Nyolcadik epizód: Luis Buñuel

2023. február 22. – írta a szerk.

123 éve született a spanyol-mexikói (és nem kicsit francia is) rendezőlegenda, a filmtörténet megkerülhetetlen figuráinak egyike, don Luis Buñuel Portolés. Podcastunk friss adásában az ő életművébe kukkantuk be.

Partra vetett axolotlok – Alejandro Gozález Iñárritu: Bardo, falsa crónica de unas cuantas verdades / Bardo, egy maroknyi igazság hamis krónikája

2023. január 9. – írta Gyöngyösi Lilla

A Bardo egy maroknyi közérdekűség gigantikus krónikája emlékezetes víziókkal és felejthető, kusza háttértörténettel.

Újrajátszott rendőrmese – Alonso Ruizpalacios: Una película de policías / A Cop Movie / Zsarufilm

2022. január 29. – írta Siklódi Lehel

Alonso Ruizpalacios Netflixen debütált dokumentumfilmje a fikció és a valóság határait feszegeti, miközben újraforgatott etűdökkel mutatja be a két főszereplő múltjának fontosabb mozzanatait, illetve a mexikói rendőrlét sajátosságait. Egy adott ponton túl nehezünkre is esik eldönteni, hogy mit nézünk valójában: játék- vagy dokumentumfilmet.  

Túl a Río Grandén – A mexikói film története

2021. október 15. – írta Lénárt András

„Szegény Mexikó, oly távol van Istentől, de közel az Egyesült Államokhoz”. A Porfirio Díaz mexikói elnöknek tulajdonított, de valószínűleg inkább egy történész-újságírótól származó megállapítás tökéletesen körülírja, hogy a történelem során milyen kapcsolat állt fenn a két észak-amerikai ország¹ között. Az sem lehet kétséges, hogy kettejük közül melyiknek származott több hátránya a szomszédi viszonyból. Elsősorban történelmi, politikai és gazdasági téren beszélhetünk viharos kétszáz évről, de Mexikó filmkultúrája sem ismerhető meg anélkül, hogy ne kerüljön szóba az északi „nagy testvér” hatása.

A nap, amikor minden elveszett – Michel Franco: Nuevo orden / Új világrend

2021. június 23. – írta Kovács Patrik

Michel Franco kifogástalan stiliszta, s hangulatteremtő készsége is jócskán átlagon felüli, csakhogy az Új világrend azt sugallja, hogy a rendező még többre vágyik. Mindenható vizionáriussá kíván előlépni, ám kísérlete szükségszerűen csődöt mond.

Időtlen idők tánca – Fernando Frías: Ya no estoy aqui / I’m No Longer Here / Már nem vagyok itt

2021. február 25. – írta Incze Kata

Mexikó idei Oscar-jelöltje 2011-be, a drogháború első éveibe repít vissza, de a szokásos kartell versus rendőrség sztori helyett egy erősen szerzői történettel rukkol elő. Fernando Frías de la Parra (Los Espookys, HBO) író-rendező Netflixen is fellelhető filmje egy igazi gyöngyszem, mely amatőr színészekkel, a személyesség eszközeivel és virtuóz képekkel állít emléket a térség cholombiano szubkultúrájának. A mexikói Monterrey városából New Yorkba kényszerült főszereplő odüsszeája egy lüktető tempójú,  turistalátványosságok nélküli utazás, melynek 105 perces játékideje során minden egyszerre ismerős és idegen, globális és lokális, egzotikus és közönséges.

Jelenetek egy nyitott házasságból – Carlos Reygadas: Nuestro tiempo / Our Time

2018. november 22. – írta Váró Kata Anna

Végtelen mexikói táj, bikák, lovak, női útkeresés és férfiak közötti rivalizálás a mexikói alkotópár valóságot és fikciót elegyítő párkapcsolati drámájában.

Merengő – Alfonso Cuarón: Roma

2018. november 5. – írta Rakita Vivien

Alfonso Cuarón eddigi legszemélyesebb és 2018 leggyönyörűbb filmje, a Roma szívet melengető és magával ragadó, ráadásul Guillermo Del Torónak máris az egyik kedvenc filmje – egy Oscar-díjas rendezőnek pedig talán érdemes hinni.