A 6 Underground „bayebb” film akarva sem lehetne, és mivel mára mindenki – viccen kívül: mindenki – tudja, hogy ez mi mindent foglal magába, akár mehetnénk is bármi mást csinálni.
Michael Bay valahol azt nyilatkozta, Az utolsó lovaggal szeretne rendezőként végleg búcsút venni a Transformers-szériától. Természetesen hozzátette: ha megkínálják egy ügyes sztorival, nem feltétlenül lesz elutasító. Az ötödik film írócsapatának viszont sikerült csúcsra járatnia a bullshit-generátort, ezért nyugodtan kijelenthetjük, Optimus fővezérék artúrkirályos kalandjánál aligha lesz nehéz jobb történetekkel kopogtatni a naplemente-fétises direktornál.
Negyedik nekirugaszkodásra sem támadt fel saját hamvaiból Michael Bay Transformers-szériája (pedig az volt a cél): ugyanolyan kínosan ostoba, mint elődei. Hiába az emberi szereplőgárda lecserélése, ha a felszínes karakterek és a csapnivaló történetvezetés megmaradt. Azonban azt meg kell hagyni, hogy a próbálkozás igazán látványosra sikeredett.
Hazugság lenne azt állítani, hogy előítélet nélkül is be lehet ülni erre a filmre. A plakáton Michael Bay transzformerekkel összefonódott neve, a főszerepekben pedig Mark Walhberg (akinek minden jobb alakítására jut egy-egy idióta film is) és Dwayne „The Rock” Johnson feszít, szakadásig kigyúrva. Joggal tételezhetjük fel tehát, hogy itt robbani fognak a dolgok, törni a csontok, másodpercenként ugrálni a snittek és halni az agysejtek. Nem is tévedhetünk nagyobbat.
Az űrből alakváltó robotok jönnek, hogy a Földön vívják meg háborújukat, a rendezőt pedig úgy hívják, hogy Michael Bay. Aki ezen információk tudatában is beült anno a Transformersre, az egyrészt magára vessen, másrészt nyilván nyomós oka volt tettére. Aztán jött egy szánalmas folytatás, most pedig itt a harmadik felvonás. Nem ígérhetünk mást, csak vért, verítéket és könnyeket!
Könnyen lehet, hogy ez a 2000-es évek legfontosabb filmje: a legnagyszerűbb és megdönthetetlen bizonyítéka annak, hogy a Földön nincs értelmes élet. Ha ez a film a műholdsugárzás által valaha is értelmes földönkívüli civilizációhoz ér, azok azonnal szét fogják robbantani az egész nyomorult bolygónkat, és bizony megérdemeljük.
Talán szerencsésnek mondható, hogy a Pearl Harbor című film fél éves késéssel jutott el a romániai mozikba, ugyanis a New Yorkot ért terrortámadások után rettentően megnőtt az aktualitása. Mindkét esetben a washingtoni politikai elit csak több ezer áldozatot szedő csapások után ébredt rá, hogy nagyobb szerepet kell vállalnia a világ dolgaiban.
