Az ötízű csirke legendája – Destin Daniel Cretton: Shang-Chi és a Tíz Gyűrű legendája / Shang-Chi and the Legend of the Ten Rings

Ételhasonlattal élni egy kritikában talán a legolcsóbb dolog: „egy csipet ez meg az, egy morzsányi ilyen meg olyan, és kész a (helyettesítsd be adott film címét”) – ennek ellenére sem tudom megkerülni a Marvel első ázsiai főhősének szólófilmje kapcsán a párhuzamot, mert a Shang-Chi és a Tíz Gyűrű legendája bizony csak pont annyira autentikusan ázsiai, mint a nálunk kapható kínai kaják: lehet, hogy a készítők egy része tényleg keleti (származású), de a végeredmény bizony a helyi gyomrokhoz lett igazítva.

Tiszteletpéldány – Az MMA Kiadó Jankovics Marcell-albumáról

Talán kevés embernek kell bemutatni Jankovics Marcellt, akinek munkáin több generáció nőtt fel, miközben ornamentikus stílusával egyszerre volt képes magasművészetet és kulturális népszerűsítést is művelni. A Magyar Művészeti Akadémia kiadványa jórészt a képzőművészeti albumok, kiállítás-összefoglalók modorában próbálja meg összegezni grandiózus képanyaggal ezt az életművet.

Az alkimista „halálai” – Kamondi Zoltán-(de)mitológia

A rendszerváltás körül színre lépő, mostoha sorsú rendezőgeneráció (Rózsa János, Szabó Ildikó, Szederkényi Júlia, Salamon András) az útkeresés nemzedéke volt. Többek, merítve a kelet-európai filmek meditatív-elvont világából (Andrej Tarkovszkij, Juraj Jakubisko) és a ’80-as évek „új érzékenységéből” (Bódy Gábor, Jeles András), egyfajta profán mitológia felé nyúltak (Enyedi Ildikó, Monory-Mész András, Tóth Tamás). E csapás egyik legjelentősebb képviselője a hirtelen elhunyt Kamondi Zoltán, aki Halj már meg! című mozijának végső munkálatai közben távozott. E film ismerete nélkül is érdemes a velős repertoár vizsgálata.

Az ütődött Mózes meg a CGI-véletlenek – Ridley Scott: Exodus: Gods and Kings / Exodus: Istenek és királyok

Valahol a csapások felénél járhatunk, mikor Ramszesz – megelégelve a pap silány próbálkozásait, hogy természetes eseményekként magyarázza a történteket – felakasztatja a fickót. Vajon Ridley Scottnak volt fogalma arról, hogy üt rá vissza ez a jelenet? A rivalizáló férfiak melodrámájává silányított Exodus ugyanis éppen a lényegét veszíti el, ha kizsigerelik belőle a csodát.

Osztálytalálkozó az apokalipszis kellős közepén – Joss Whedon: The Avengers / Bosszúállók

Joss Whedon grandiózus szuperhős-tablója évek óta közbeszéd tárgya, a hosszúra nyúlt várakozás kultuszt és nem kevés rejtélyt szőtt köré, és nem utolsósorban a benne összegyűlő hősök egyéni felvezető-filmjei is szították a sóvár vágyat a nagyérdeműben, ahogyan azt kell. Szerencsére mindez nem volt hiábavaló, és a magas elvárások ezúttal igazi minőséggel találkoznak: a Bosszúállók értő műgonddal vezényelt akcióbomba, ráadásul a karakterkezelés terén is dicséretesen teljesít – A sötét lovag és az X-Men: Az elsők mellett a legjobb szuperhős-film, ami mozikba került az utóbbi években.