Kertész Miksa bátyánk munkamániás élete – 1. rész: az európai tanulóévek

A filmezés jelentette számára az életet. Már-már betegesen kényszeres munkakedvvel ugrott egyik produkcióból a másikba. Udvariasságot hírből sem ismerő maximalizmusával, kiabálásaival, tirádáival sztárok és technikusok százait tartotta félelemben évtizedeken át. De Rettenthetetlen Miksa valódi virtuóz volt: az észrevétlen klasszikus hollywoodi filmnyelv gyakorlójaként is eredeti beállítások és élelmes kameramozgások briliáns kiötlője. És kétségtelenül minden idők egyik legsokoldalúbb rendezője. Utolérhetetlen, fáradhatatlan és kibírhatatlan. 

A sötét pillantások – Marcel Camus: Orfeu Negro / Fekete Orfeusz, 1959

Az 1960-as Oscar-ceremónián – a megállíthatatlan Ben-Hur-tarolás mellett – a legjobb külföldi film szekciójának győztese sem volt meglepő. A Fekete Orfeusz ugyanis az előző év európai filmfesztiváljait végigsöpörve rendre lenyúlta a legnagyobb díjakat. Mégis, a filmtörténetbe az akkoriban éppen szárnyait bontogató francia újhullám egyik elfelejtett filmjeként vonult be.