Vízkereszt és megváltás – Mundruczó Kornél: Jupiter holdja

Mundruczó Kornél harmadszor versenyez a cannes-i filmfesztiválon – ez korábban a magyar filmtörténetben csak Jancsó Miklósnak, Szabó Istvánnak, Makk Károlynak és Keleti Mártonnak sikerült –, és hetedszer vesz részt a Croisette programjában. Új filmjével, egy erős vallási hangsúlyokkal teli disztópiával ismét sikerült meglepnie a közönséget.

Cannes 2017, percről percre

Francia kedvencek gyenge nyitófilmben és a vörös szőnyegen – elkezdődött a 70. cannes-i filmfesztivál. Akárcsak tavaly, most is gyakran fogunk „csiripelni” az eseményekről, filmekről, olykor talán a kedvenc sztárjaink ruhájáról is.

Kutyavendetta Budapest utcáin – avagy új magyar utópia? – Mundruczó Kornél: Fehér isten

Mundruczó Kornél mintegy másfél évtizede gyártja kompromisszumot nem ismerő filmjeit. Legtöbbször vér, erőszak, gyilkosság és brutalitás jellemzi azt a kemény világot, amelyet a néző elé tár, és a rendezők gyakran olyankor teszik ezt, lásd Pasolini Salóját vagy éppen Kim Ki-duk tavalyelőtti velencei Arany Oroszlán-nyertes filmjét, a Piétát, ha jelezni akarják: nagy  a baj körülöttünk.

Archetipikus – Mundruczó Kornél: Szelíd teremtés – A Frankenstein-terv

Az idei cannes-i repertoárba is beválogatott Mary Shelley-parafrázis látszólag Mundruczó Kornél színházi produkciói filmes újrahasznosításainak egyike. Az eredetit, a két évvel ezelőtti POSZT-on (Pécsi Országos Színházi Találkozó) díjazott Frankenstein-tervet bő plasztikázás után ültette vászonra, ráadásul úgy, hogy eddigi életművének fő stílusjegyeit is belesűrítette filmjébe. Minden itt van, amit az Afta óta megszoktunk tőle, éppen csak Tóth Orsi hiányzik.

Vegyes és vágatlan – 63. Cannes-i Filmfesztivál, 2010. május 12–23.

Kevesebb sztár, nehezen induló és hamar lecsengő fesztiválhangulat, némi meglepetés-díj, vegyes, de szinte kivétel nélkül túl hosszú filmek. Röviden így lehetne összefoglalni a vasárnap lezáródott 63. Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivált. A Variety nevű szaklap szerint a forgalmazók vásárlókedve is lassan jött meg, és az első hétvége felbolydulása után a múlt hét közepétől látványosan hamar esett a hangulat.

Illegalitás, másolat, boldogság – 63. Cannes-i Filmfesztivál, 2010. május 12–23.

A Screen folyóirat nem hivatalos, nemzetközi kritikusokból álló zsürijének pontozása szerint Mike Leigh szénája állt a legjobban – mindhiába. Kiarostami személyes kedvenc lett egy olyan versenyprogramban, amit inkább a csalódás kategóriába lehet sorolni. Mivel egyetlen, egyértelműen kiemelkedő film sem volt a versenyprogramban, az utolsóként vetítendő versenyfilm rendezőjének, Mundruczó Kornélnak is esélye lehetett volna a végső győzelemre.

Bombariadó a Valhallában – Mundruczó Kornél: A Nibelung-lakópark

Az időközben feloszlott Krétakör társulatnak nem ez az első, a színházat filmmel és tévével szimbiózisba hozó kísérlete. A 2005-ben DVD-n kiadott Feketeország után A Nibelung-lakópark is kilép a színházi keretek közül, és a mozivásznat választja közvetítőnek. A társulat tehát ismerős terepen mozog, Mundruczó Kornél pedig bizonyos szempontból visszatér az opera világához.

Apropó, Shooting Stars – Bő fél óra Tóth Orsival szakmáról, játékról – „színészkedésről”

Az apró lány belekucorodik a fotelba, rágyújt, mosolyog. Készségesen válaszol, mégis tartózkodó. Tóth Orsi olyan ember, akit nem egy interjúból kell megismerni. Meg kell nézni a filmjeit. Játszott, játszik, mert élvezi, mert a játék lényege, hogy önmaga lehet. Volt már Maja, Johanna, Fauna s még sorolhatnám. Kapott már díjakat színészi munkája elismeréseként, de eddig főként csak itthon.