Fekete-fehér színes film – Marco Bellochio: Vincere

A magánélet izgalmas. A filmek nézői, a tévé nézői és a lapok olvasói szeretnek szaftos részleteket megtudni a közéleti szereplők életéről. Ha nyilvánosságra kerül egy szeretői viszony, az nem csak egyszerű botrány, hanem annak a jele, hogy bárkihez közel lehet kerülni, hogy hozzá lehet férni a legféltettebb titkokhoz és, hogy ezáltal a lehető legközelebb kerülhetünk híres ismeretlenekhez.

Román, roma, Róma, Románia – Bobby Păunescu: Francesca

A Francescának nem is kellett volna jobb PR: az, hogy az olasz politika a velencei vetítések után habzó szájjal kitagadta, elátkozta és agyonszidalmazta a filmet, felér egy jól pozicionált reklámkampánnyal. Persze, ahogy Romániában semmi sem működik, úgy a reklámkampány sem: az egyik plázás vetítésen a két Filmtett-kritikuson kívül összesen egy darab néző volt. Egy. Unu. Uno.

Csapdában – A jelenkori olasz történelem pillanatai Blasetti, Visconti, Rossellini és Bertolucci kameráján át

A huszadik század elején forgatott olasz történelmi filmek az újonnan megalakult olasz állam filmes legitimációjául is szolgáltak, őket a fasizmust kiszolgáló alkotások követték. A neorealizmus irányzata az antifasiszta ellenállást alkotta újra filmen, a háború után felnőtt nemzedékre, például Bernardo Bertoluccira volt szükség ahhoz, hogy ez a történelmi mítosz is felülvizsgáltassék.