Kézikönyv és tükör – Szabó István: Mephisto (1982)

Sok rosszat el lehet mondani Gustaf Gründgrensről, de az biztos, hogy nem sok színpadi alakítás ihletett sikeres regényt és Oscar-díjas filmet is – ha mégoly áttételesen is. Kora egyik leghíresebb Mephistóját játszotta a náciknak; sógora, Klaus Mann az ő életéből ihletődve írta meg a maga Mephistóját, Szabó István sokrétegű filmjében pedig beteljesedik Mephisto alakjának és alakítójának sorsa: a nézők szeme előtt történik meg metamorfózisa a játszott alakká.

A rítusvadászó performer – Marco Del Fiol: The Space in Between: Marina Abramovic and Brazil / A távolság, ami összeköt

Sajátos dokumentarista műfaj jött létre a sztárművészek mindennapjainak, illetve munkamódszerének a bemutatására, amely részben az alany igényét elégíti ki, másrészt pedig közönségük más médiumon keresztül való megszólítását teszi lehetővé, egy új közönségréteget is megcélozva, amelynek része a sokszor felfokozott exhibicionizmus is.

Méltatlan múzsa – Gilles Bourdos: Renoir

Gilles Bourdos festőportréja leginkább azokhoz az aforizma-gyűjteményekhez hasonlítható, melyek kétszáz oldalnyi, tematikus blokkokba gyűjtött, bölcs gondolattal próbálják előre kiokítani az egyszeri olvasót az élet esszenciájáról. Míg azonban ez előbbi kiadványok a WC melletti polcon rendre megtalálják a nekik kijelölt helyet, a Renoir az érdektelen biográfiák süllyesztőjében végzi.

Giccstabló – Yannis Smaragdis: El Greco

Egyén és intézmény, művész és egyház, fény és sötétség szembenállását dolgozza fel a magyar–görög koprodukcióban készült El Greco. Teszi mindezt azonban olyan mértékű naivitással, amely maximum az első némafilmek korában aratott volna sikert kiszámítható klisékbe oltott giccses heroizmusával.