Harmincnyolc esztendőm hatalom ellen – A Wolfenstein-játéksorozat története

Sok mindenről elmondható külön-külön, hogy „műfajteremtő” vagy „zsánerújító” volt a maga idejében, de ez a két jelző ritkán illet egyszerre egy játékot (vagy akár sorozatot). Szinte tiszteletlenség lenne éppen ezért nem lekövetni a Wolfenstein-sorozat történetét a nehézkes kezdetektől egészen napjainkig, amint harmincnyolc éve mossa át vérrel játékosok ezreinek képernyőjét.

Ha rosszabb lenne, jobb lenne – Julius Avery: Overlord

Ritkán történik meg az, hogy a moziban ülve azon gondolkodom, hogy milyen jó lenne, ha ez a film valamivel rosszabbul lenne színészileg kivitelezve, esetleg értékelhetetlenül vágva vagy hangkeverve, mert akkor érteném. Érteném, hogy mit keres ez a történet a vásznon, ha valaki adott volna rá pár tízezer dollárt, de így, hogy J.J. Abrams producerkedésével fémjelezve fut ki a multiplexekbe szerte a világon, nem értem, hogy mi ez, és hogy mi szükség volt rá.

Elbliccelt krieg – Timo Vuorensola: Iron Sky

Az idei TIFF egyik leghypeoltabb filmje az Iron Sky volt. Arra számítottunk, hogy a Mátyás-szobor álla is le fog esni tőle a főtéri vetítésen, de mégis a szoborcsoport lovának egyik testrésze jutott eszembe.

Sally története: pénz, pezsgő és keringő? – Stefan Ruzowitzky: Die Fälscher / Pénzhamisítók

Kalitkába zárt magány, mégis súrlódásokkal, érintkezésekkel összekötött sorsok: egy fogolytábor elszigetelt zugaiban mindez kikerülhetetlen. Finom gesztusok, visszafogott érzelmek: kidolgozott, mégis steril jellemábrázolás. Ez a rideg film talán épp távolságtartásával nem válik nyomasztóvá, bár a nehéz téma sokatmeséltségével válik fülledtté…

A tömeggyilkosok köztünk vannak – Andrzej Wajda: Katyń

Wajda filmje a második világháború alatt történt katyni mészárlás történetét meséli el: amikor a szovjetek több mint 15 000 elfogott lengyel tisztet és civilt – köztük a rendező édesapját is – öltek meg a katyni erdőben. A család, különösen az édesanya, hosszú évekig várta haza Jakub Wajdát.