Szerelem az utolsó vérig – Szász Attila: Apró mesék
A Szász-Köbli duó a tévés sikerek után a mozitermekbe is becsempészi a minőségi magyar történelmi filmet.
Címke: neo-noir
Az ember, aki ott volt – Antoine Fuqua: The Equalizer / A védelmező
A kortárs mozikultúrában elszaporodott önjelölt amatőr-igazságosztók mellett egészen felemelő látni végre, miként dolgozik egy önjelölt profi.
Túlérlelt, de zamatos – Robert Rodriguez, Frank Miller: Sin City: A Dame to Kill For / Sin City: Ölni tudnál érte
Robert Rodriguez váratlan mértéktartásról tesz tanúbizonyságot: van bátorsága ellenállni a mai folytatásfilmek logikájának. A Sin City második része nem kísérli meg hatványra emelni a nagy előd erényeit, nem akar még nagyobb, még hangosabb, még látványosabb lenni. Megmarad hát stílusos, rendkívül szórakoztató neonoir kábulatnak – e minőségében pedig szinte tökéletes produkció. Csak nem remekmű.
A domináns nyomozó alkonya – Magándetektív-noir és modernizmus kapcsolata a Hollywoodi Reneszánszban 1.
A film noir műfaja a 60-as évek elején lassú, de biztos erodálódásnak indult. A folyamat egyik serkentője éppen a modernista hatás felerősödése volt. Részben e tendenciának is köszönhető, hogy a korszak filmgyártása a magándetektív típusfiguráját is rehabilitálta.
Szín city – Risto Topaloski, D. Jud Jones: Film Noir
Csak azért a viszonylag olcsó animáció mellett dönteni, mert a színészek túl magas gázsit követeltek maguknak, már önmagában elég kínos. Ha pedig még a címmel is azt súlykoljuk, hogy zsánerjelmezbe bújunk, de még a szándékát sem lehet fölfedezni a műfaj megújításának, akkor már össze is állt a Film Noir teljesen félresikerült, kaotikus koncepciója.
Kié az éjszaka? – James Gray: We Own The Night / Az éjszaka urai
Párhuzamok és ellentétek érdekes játéka James Gray második Aranypálmára jelölt, első César-díjas filmje, a We Own The Night. Az amerikai független filmes forgatókönyvíró-rendező harmadik munkáján Coppola filmes világa köszön vissza, ugyanakkor önkéntelenül felmerül a kérdés: nem keverednek-e bele önéletrajzi elemek is?
Színes magyar noir* – Gigor Attila: A nyomozó
Amikor elolvastam a film.hu-n a forgatókönyv feltöltött néhány oldalát, két dolgot már sejtettem. Az egyik, hogy Gigor Attila tud írni. A másik, hogy A nyomozó egy noir film. Hogy lehet egy magyar elsőfilmes rendező kisköltségvetésű produkciója noir? Hát úgy, ahogy a Coen fivérek Az ember, aki ott sem volt című filmje: neo-noir. De nem kell mindenáron fekete-fehérnek lennie.
A tökéletes bűntény – Fabián Bielinsky: El aura / Aura
Aprólékosan ábrázolt, kitömésre váró állatbőrök, megnyugtató zenei aláfestéssel – látvány és hang ellentétével kezdődik az Aura, melynek első perceiből kiderül, hogy nem a megszokott műfajfilmmel lesz dolgunk. Bielinsky másfajta dramaturgiával tagadja meg a bűnügyi film sablonjait, egyúttal újra is építve ezeket, csak más tér-idő egységet emel ki, és másképp helyezi rá a cselekményt. A film indítása elbizonytalanítja a nézőt, megszűntetve a filmbeli valóság értelmezhetőségét.
Csemege erős gyomrúaknak – Frank Miller, Robert Rodriguez, Quentin Tarantino: Sin City / Sin City – A bűn városa
Rosszarcú szerelmes gyilkos, aki az igazság felderítése közben nem riad vissza némi csonkítástól, kínzástól és sok mészárlástól. Jóarcú gyilkos, akinek a harcos prostituáltak védelmében szeme sem rebben, ha éppen hulladarabolásra és egy „nagy büdös mészárlásra" kerül sor. Öregedő ex-zsaru, aki szívproblémája ellenére különösen kegyetlenül bánik kétszer is egy gyerekmolesztáló ivarszervével. És ezek még csak a jófiúk.
Nem egyszermegnézős-letörlős – Kerry Conran: Sky Captain and the World of Tomorrow / Sky kapitány és a holnap világa
Kerry Cornanról keveset tud az ember fia és leánya. Mondhatni a teljes ismeretlenségből robbant be Hollywoodba, nem sokkal azután, hogy a kaliforniai egyetem CalArts szakán diplomázott. De a lediplomázás és a berobbanás közötti időszakban még történt említésre méltó dolog.
