Eleged van a politikából, mert úgyis csak hazudnak meg csalnak a „nép képviselői”? Ez a sorozat bebizonyítja, hogy igazad van. Ráadásként pedig azzal kárpótol, hogy betekintést enged a kulisszák mögé, ahol a szaftos cselszövések zajlanak.
Nem lehet évvége toplisták nélkül, toplisták pedig nem lehetnek az idén megjelent legolvasottabb (vagyishát legyünk őszinték: legkattintottabb) szövegeink lajstroma nélkül. Íme tehát!
Gandalf halála nélkül nem lenne Trónok harca sem, és mi is szegényebbek lennénk egy olyan sorozattal, amely sokak számára csak egy véres-sárkányos szappanopera, másoknak viszont a sorozatok nonpluszultrája, és amely végigjárta rögös útját a tündökléstől a bukásig.
Nehéz lehet az Egyesült Államokban a középiskolai élet. A tanulmányi eredmények szinte eltörpülnek az elérhetetlen délibábként lebegő népszerűség mellett. A tinifilmes zsáner relatíve rövid történetében a lényeg mindig a popularitás kutatása maradt, ez pedig leggyakrabban a szüzesség elvesztéséhez kapcsolódik, amit prűd és soviniszta ideológiai okokból szinte mindig férfi-perspektívából tárták elénk. A Könnyű nőcske ezt a csorbát köszörüli ki.
Charlie Bartlett 17 éves. Egy hatalmas házban (már-már mondhatni kastélyban) lakik idegroncs anyjával, limuzinnal jár iskolába, és csupán egyetlenegy vágya van: hogy bármi áron népszerű és (el)ismert legyen. Az eddig leginkább vágóként tevékenykedő Jon Poll első feketekomédia-szagú nagyjátékfilmje leginkább tinédzserekhez szól, szerencsére nemcsak tinédzserekről.
Ne maradj le a többi hasonló szövegünkről, kövesd Facebook-oldalunkat!
