Los Angeles-i fanfiction – Ian Brennan, Ryan Murphy: Hollywood

Az amerikai film történetének mozgóképes újraírására számos kísérlet született, legutóbb Tarantino előzte meg nemcsak Sharon Tate, hanem egy egész filmtörténeti korszak halálát. Hasonlóképpen, de talán még merészebben írja újra a történelmet Ryan Murphy és Ian Brennan hétrészes minisorozata, melyen az ’50-es évek stúdiókorszakának tényei mosódnak össze a fikcióval, a mérleg pedig talán túlságosan is az utóbbi felé hajlik.

Bolondos dallamok – David Dobkin: Eurovision Song Contest: The Story of Fire Saga / Eurovíziós Dalfesztivál: A Fire Saga története

Habár idén a koronavírus-járvány miatt elmarad az Eurovíziós Dalfesztivál, a Netflix legújabb vígjátéka gondoskodik arról, hogy a többnyire csak egyszezonos popslágerek gigagálája 2020-ban se kerülje el az erre fogékonyak nappaliját. Szerencsére azonban a show itt nem a megszokott formájában megy tovább…

Gátlástalan, színes világ – Álex Pina: White Lines

A fehér vonalak afféle egyszerű és világos útmutatók, amelyek kijelölik mindannyiunk életének az irányát, egyszerűen csak követnünk kell őket. De fehér vonalak azok a kokaincsíkok is, amelyek minden helyesnek vélt iránytól képesek eltéríteni. Az előbbiből nagyon kevés, utóbbiból jó sok van a White Linesban.

Gimis Cyrano – Alice Wu: The Half of It / Ha tudnád

A Ha tudnád valahol a kortárs felnövésfilmek (Lady Bird), az intellektuálisabb romkomok (The Big Sick, The Incredible Jessica James), a szexuális identitáskeresést tematizáló filmek (Call Me By Your Name) és a kulturális különbségeket/beilleszkedést pedző mozik (The Big Sick, The Farewell) metszéspontjában található, de pont jó arányérzékkel keveri össze ezt a sokaságot egy könnyed, mégis kellőképpen okos felnövéstörténetté.