Az utolsó New York-i, aki a lába alá néz – Martin Scorsese: Pretend It's a City / Mintha egy városban lennél

Fran Lebowitz író, humorista, megrögzött könyvgyűjtő – de elsősorban ízig-vérig New York-i –, akinek elmondása szerint annyi a vágya az életben, hogy emberek kérdezzék meg a véleményét, és ne szóljanak közbe. Ez a vágy már másodszor teljesül, ugyanis Scorsese a 2010-es, szintén Franről készült Public Speaking, valamint a Wall Street farkasának epizódszerepe után újra lerakja eléje a kamerát és hagyja, hogy Fran azt tegye, amihez a legjobban ért: értelmiségi attitűddel, a politikai korrektség előtti idők nyers őszinteségével, jellegzetes humorával hadarja el évek során felhalmozott megfigyeléseit New Yorkról, a modern kor problémáiról, híres barátairól, önmagáról, és úgy általában világról.

A világ új arca – Jan Komasa: Sala samobójców. Hejter / Hater: A gyűlölet új arca

A lengyel író-rendező-páros, Jan Komasa és Mateusz Pacewicz a Corpus Christi után egy újabb komplex és releváns témákat boncolgató filmmel jelentkezik, ám a rurális közegben játszódó „bűn és bűnhődés”-történet helyett ezúttal nagyvárosban, klubokban, silent partykon és elsősorban a szociális média bugyraiban folydogáló thrillert kapunk. A Hater: A gyűlölet új arca egy kevéssel ugyan elmarad a Corpus Christi zsenialitásától, azonban változatlanul alaposan járja körbe a témáját, okosan kérdez, és többnyire jól állít szembe nézőpontokat.

Alattuk a múlt, felettük a jövő – Simon Stone: The Dig / Ásatás

Hiába szól a brit történelem egyik legjelentősebb régészeti felfedezéséről, a Netflixen debütáló Ásatás kellemesen visszafogott alkotás, ami nemcsak az archeológia és a brit kultúra rajongóinak csalhat mosolyt az arcára és könnyet a szemébe. Simon Stone filmje fellengzősség nélkül beszél életről, halálról és az egész emberi civilizációról.

Jane Austen pletykafészke – Chris Van Dusen: Bridgerton / A Bridgerton család

Szép emberek, pompás kosztümök, no meg persze a Netflix-rekorder 82 millió néző: ezek az első asszociációink a Shonda Rhimes és Chris Van Dusen legújabb sikersorozatával, A Bridgerton családdal kapcsolatban, melynél trendibb széria kevés akad, és most ebben semmi pejoratív nincs, a sorozat ugyanis egyszerűen azt az érzést kelti, mintha patikamérlegen adagoltak volna minden olyan összetevőt, ami manapság meghatározó trendnek számít. Az angol arisztokrácia talán még sosem volt ennyire fülledt és cinikus, a háttérben Billie Eilish és a Maroon 5 szól, a feminista hang pedig igen erőteljes. De hogyan működhet ez ennyire jól?

Maradj otthon, nézzél tévét? – Korona-lapszemle: Filmvilág, Korunk, Apertúra

Alig találni olyan művészeti-kulturális folyóiratot, amely tematikus lapszám vagy blokk formájában ne reflektált volna a járványidőszak és karantén-állapot kihívásaira, jellemző problémáira. A koronavírus-járvány kitörése világszinten felkészületlenül ért minden jelentős szektort, mégis felmerül a kérdés: mennyire érintett ebben a filmes közeg? Elvégre a jól ismert streamingszolgáltatók egyre növekvő népszerűségnek örvendenek,1 és biztos akad adaptálandó alapanyag és narratív kontextus még jó pár évig a jövő forgatókönyvírói számára. Nyilvánvalóan komplexebb jelenség ennél a COVID-sújtotta filmes élet, árnyaltsága három friss folyóirat tematikus lapszámából rajzolódik ki: az Apertúra őszi száma, valamint a Filmvilág és Korunk januári számai.