Cselekmény-cselekménymentesség – Az alkotás megint kifog a kritikán

A cselekmény-cselekménymentesség az irodalom- és filmesztétika egyik legelnagyoltabban kezelt, és legkevésbé kidolgozott fogalma. Mi a cselekmény definíciója, ha van? A cselekmény meghatározása, a cselekmény kibontakoztatásának a módja egy adott kor önreflexiója is egyben. Mit értünk cselekménymentességen? Valóban cselekménymentesek lennének az ún. „cselekménymentes” filmek?

Egyszer volt, hol nem volt – A narratív világkép és a koherens történet alternatívái a filmkultúrában

A szilárd, egységes, koherens világ, vagy legalábbis: világkép már jó ideje inkább vágyálom, mint valóság. Pontosabban: sokak számára már nem is vágyálom. A modern ember még értékvesztésként, tragikusan éli meg a fragmentáltságot, amelyet a vérbeli posztmodern polgár egyenesen ünnepel. A modern embernek Nagy Elbeszélésekre, Történetekre van szüksége, hogy életének célt, tartalmat adjon, és szorongását enyhítse, a posztmodern szubjektum nem bíbelődik ilyesmivel.

„A zene nem zene, a szöveg nem szöveg” – Új narrativitás a Balázs Béla Stúdió kísérleti filmjeiben

A történetmentesség fogalma – amennyiben történeten a világot sajátos és analitikus fikciós stratégiákkal megközelítő „eseményt” értünk – összeegyeztethetetlen a mozgóképpel. A filmmédium maga az a fikciós stratégia, mely a világról való gondolkodás új módszereit, formai-technikai perspektíváit megteremti, ez által egy vizuális alapokon szerveződő világot és a fikcionalitás új korszakát fedezi fel.