Ezt láttuk a 18. TIFF-en 4. – Mou seung / Project Gutenberg; Das schönste Paar / The Most Beautiful Couple; Før frosten / Before the Frost; Bao Bei Er / Baby

Erős a kínai jelenlét az idén, de a „visszatérő tettesek” sem tétlenkednek (olyan filmkészítőnek szól ez a szekció, akiket a TIFF „fedezett fel” első filmükkel anno, és már a sokadikat készítik). Kimondottan rossz filmet nem is láttunk, úgyhogy nehéz lesz válogatni a fesztivál további részében is. Attól még megpróbálunk segíteni.

Pszichogenezis – Joachim Trier: Thelma

Misztikus horror elemekkel tűzdelt coming-of-age film, leszbikus szexfilmbe oltott Biblia-parafrázis, vagy pszichotrauma-thrillerbe csomagolt apa-melodráma? Igazából mindegy is. A lényeg, hogy Joachim Trier és Eskil Vogt már megint valami nagyon bravúros alkotást produkáltak.

Tíz perc az élet – Roar Uthaug: Bølgen / The Wave

A Bølgent a TIFF-ről „marasztalták” a hazai mozikban a forgalmazók, és nagyon helyesen tették. Az európai filmgyártásban a katasztrófafilm nem számít túl gyakran kultivált zsánernek, Roar Uthaug filmje azonban semmiben sem marad el a hasonló tengerentúli filmek legjavától, sőt némi – de tényleg csak némi – skandináv ízt is sikerült belecsempészni.

Kimért érték – Bent Hamer: 1001 Gram / 1001 gramm

Bent Hamer legújabb filmje sikeresen ötvözi a tőle megszokott szokatlan felütést a praktikus, kristálytiszta minimalista stílussal és a leheletfinom humorral, mely a legmélyebb filozófiai fejtegetést is élvezhetővé teszi. Üdvözöljük kedves nézőnket a mérésügyi intézet kutatóinak kissé szürreális elit körében, ahol sorozatos véletlenek arra késztetik hősnőnket, hogy saját életét is mérlegre tegye.

Humor < testmozgás – Ole Endresen: Kong Curling / King Curling

A curling nevű csapatjáték (magyarul a jégteke és csúszókorong kifejezésekkel próbálkoztak) legalább olyan népszerű sportnak számít Norvégiában, mint maga a film főhőse és társforgatókönyvírója, Atle Antonsen, aki a norvégok Hofijaként minden produkciót elbír a saját hátán. Majdnem mindent.

Még egy nap a paradicsomban – Joachim Trier: Oslo, 31. august / Oslo, augusztus

Joachim Trier főhőse ismét a néző empátiájára szomjazik. Ezúttal meg is kapja: a 2006-os debütfilm önjelölt, de szerethető (és gátlástalanul kinevethető) művészpalántáival ellentétben itt egy igazi vesztest követünk. És drukkolunk ugyan, hogy sikerüljön talpraállnia, a norvég főváros és lakóinak ridegsége mégis minden reményt kiöl Andersből. Ezt az egynapos folyamatot mutatja be a film.