Ez nem a magyar „spanyol viasz” – Avagy működik-e a Magyar Filmakadémia és az Oscarként emlegetett Filmhét?

Kulka János mosolyog, Tenki Réka rémülten rezzen össze, Pindroch Csaba akkurátusan emel egy pattogatott kukoricát az ajkaihoz, míg Nagy Mari önfeledten felkacag. Az október 13–19. között megszervezésre kerülő Magyar Filmhetet népszerűsítő spotban a magyar színészszakma krémje tölt meg egy mozitermet, és míg arcukon tükröződik a vászonról érkező érzelmek sokasága, feltűnik a szlogen: Gyere, ülj mellém! Magyar filmek a moziban. A reklámban látható kellemes atmoszféra azonban korántsem lengi körül a médiában és a filmszakmában egyaránt nagy port kavaró, kvázi titokban létrehozott Magyar Filmakadémiát és a támogatásával létrejövő Magyar Filmhetet. Hogy is van ez?

Közönségfilmek a 34. Magyar Filmszemlén – Játékfilmek versenyben szekció. Budapest, Mamut mozi, 2003. január 28. – február 4.

Mint minden felosztásba, a Filmtett ez évi tudósítóinak filmtermés-csoportosításába is vegyül némi önkényesség. Az ok nyilvánvalóan az, hogy a termekből, hivatalos sajtóbelépőkből és önnön szemeink okán egyikünk sem lenne képes az összes versenyben lévő nagyjátékfilmet végignézni. Így alakul ki a klasszikus művészfilmek, a közönségfilmek és a különutas filmek csoportja, ám a határok meglehetősen képlékenyek. Lássuk azokat a mozikat, amelyek a vég felől nézve is (szélesebb) közönségbarát sztorival, kép- és kamera-technikával, színészekkel és poénokkal dolgoznak.