„Halálos tavaszok miazmája” – Kalmár László: Halálos tavasz (1939)

Zilahy Lajos Halálos tavasz című regénye 1922-ben jelent meg, s bár megjelenése után többször felmerült a megfilmesítés gondolata (a Star filmgyár 1925-ben dolgozott a forgatókönyvön; egy 1931-es rövid hír a „a nyolcfelvonásos mozidráma” mozicenzúra általi betiltását közli; 1936-ban Muráti Lili, Tolnay Klári és Vértes Lajos főszereplésével tervezik filmre vinni), végül 1939. december 21-én tartották a ma ismert verzió díszbemutatóját.

Öngyilkos ügyek – Pascal Chaumeil: A Long Way Down / Hosszú út lefelé

Nick Hornby legújabb bestsellere négy neurotikus találkozását meséli el London egyik kedvelt öngyilkossági helyszínén, pár perccel a végzetes lépés előtt. S noha a szereplők végül nem ugranak le, a film nagyot esik a szemünkben, ahogy képtelen egységes történetté kovácsolni a párhuzamos szálakat, és még a Breaking Bad-es Aaron Paul sem tud a meztelen mellkasánál többet felmutatni. Nem értjük, mi a nagy ügy a melodrámai kiindulópont mögött, de sajnos az idő pergésével egyre kevésbé érdekel. 

A halál fiai – Sopsits Árpád: A hetedik kör

A gyermeki ártatlanság közhelyes jelképe sok különböző műfajú filmben lopta már be magát a közönség szívébe. A nagyszemű cseperedők sötét oldalait bemutató opusok rendszerint provokatívra és megdöbbentőre sikerülnek. Sopsits Árpád A hetedik kör című filmje is erre játszik rá. Azonban a gyermeki gonoszságról szóló munkája inkább meghökkentő tévés mű, mint provokatív mozidráma.

(Unen)Joy(able) Division – Anton Corbijn: Control

Ha valakiről érdemes életrajzi filmet készíteni, akkor az Ian Curtis: karizmatikus személyisége és rövid pályája a mai napig meghatározó néhány zenész számára (pl. az U2 Bonója). Legendás alakja filmen először Winterbottom 24 Hour Party People-jében jelent meg: epizódszerepet alakított az angol Factory Records tündöklését és bukását bemutató műben.

Filmgyilkos szüzek – Sofia Coppola: The Virgin Suicides / Öngyilkos szüzek

Nem könnyű Valakinek a fia, lánya lenni. A filmes világban ez óhatatlanul azzal jár, hogy az embert Valaki fia-lányaként emlegetik, apjához mérik, átörökölt művészi hajlamokat, fogásokat, stílust keresnek filmjeiben (fránya kritikusok és esztéták). Másfelől a Valaki fia (jelen esetben lánya) vagy vállalja a családfát abban a reményben, hogy a Valaki családnév hallatán majd őrá gondol az utókor (lásd Mozart), vagy látványosan a külön utakon indul el.