Feminista fonák – Jonathan Dayton, Valerie Faris: Battle of the Sexes / Nemek harca
Ha jó film lenne a Nemek harca, akár ezt is mutogathatnánk majd száz év múlva, hogy tessék, ilyen volt a világ, vagy legalábbis Amerika, 2016-ban. Meg 2017-ben is.
Ha jó film lenne a Nemek harca, akár ezt is mutogathatnánk majd száz év múlva, hogy tessék, ilyen volt a világ, vagy legalábbis Amerika, 2016-ban. Meg 2017-ben is.
Kortárs német filmeket nem minden nap láthatnak a budapesti filmbarátok, hiszen a forgalmazók által behozott néhány sikerfilmen túl alig van olyan rendezvény, ahol egy csokorba kötve akár tíz germán alkotást is megnézhetünk. Ezért is számít az ilyen alkalom egyfajta ünnepnek, jelen esetben a bajor filmek ünnepének. Ezt a hangulatot volt hivatott megteremteni egyrészt Volker Schlöndorff Oscar-díjas rendező jelenléte a megnyitón, másrészt az a megtiszteltetés, hogy néhány filmnek az itteni vetítés volt a mozipremierje.
Az ausztrál filmhét megnyitóján több oldalról is azt az ígéretet kaptuk, hogy ezekből a filmekből meg fogjuk ismerni az ausztrál embert. Én ennél kisebb igényekkel (jó filmek) ültem ott, de a filmhét végére be kellett látnom, hogy bizony volt abban a nyitószövegben igazság.
Új bajor filmeket néztem egy héten keresztül – meséltem lelkesen az egyik ismerősömnek, aki erre felvonta a szemöldökét, és afelől kezdett érdeklődni, hogy mióta bolondulok ennyire a sörszagú, pántos germán térdnadrágokban, illetve mélyen kivágott, bajor blúzokban bővelkedő filmeposzokért.