Úgy szeretem már Ausztráliát, hogy el nem felejthetem Indiát – Garth Davis: Lion / Oroszlán
Az Oroszlán nem indiaiakról szóló nyomorpornó, nem Bollywood-ihlette zenés dráma, hanem egy becsületesen elmesélt és megrendezett, mélyen emberi történet.
Az Oroszlán nem indiaiakról szóló nyomorpornó, nem Bollywood-ihlette zenés dráma, hanem egy becsületesen elmesélt és megrendezett, mélyen emberi történet.
C.S. Lewis Narnia-sagájának harmadik filmes installációja nehéz szülés eredménye volt: a korábbi részeket rendező Andrew Adamson megmaradt producernek, a Disney pedig a büdzsét illető „kreatív különbségek” miatt átengedte a projektet a Foxnak. A zűrös forgatás okai meglátszanak a filmen, a széria ugyanis zátonyra futott a Narnia krónikái – A Hajnalvándor útjával.
Az oroszlán, a boszorkány és a csodálatos ruhásszekrény története gyerekek (és valljuk be: felnőttek) millióit varázsolta el. Narnia krónikáját Magyarországon aligha ismerték százezren, ám szerte a világban már több millió példányt adtak el C. S. Lewis hét kötetes meseregény-folyamából. A gyűrűk ura után várható volt, hogy a Narnia is terítékre kerül, s a karácsonyi bemutatón nem csalódtunk: az Adamson által rendezett film látványvilága nem sokkal marad el Peter Jacksonétól, és kevesen tudják, hogy Narnia törpéi, faunjai, griffjei Zsákos Bilbó hobbitüregéből bújtak elő.
Ha gyermekkorodban megérintett a varázsmesék bűbája, szeretni fogod ezt a filmet. Nem fog érdekelni, hogy gyermekszereplős fantasyt láttál már eleget – például a Harry Potter-sorozatot vagy az Alice csodaországbant –, s az sem, hogy A gyűrűk urát nézve drukkoltál már a világrend helyreállításáért, a létező megmentéséért egy apró hősnek, akinek barátaival együtt csupa ronda szörnnyel kellett megküzdenie. Ha nem győz le az „eh, kinőttem én már ebből”, akkor ez a film olyan csodálatos világba sodor magával, amelyben bő két órára magad is újra gyermek lehetsz.