Pacsirták szögesdróton – Gondolatok a Gulág filmes „lenyomatairól”

Andrej Cserkaszov 1927-es Szolovki című szovjet dokuja egy észak-orosz szigetcsoport átnevelőtáboraiba nyújt betekintést. A film egy megrakott bőrönddel érkező csapatot mutat be, majd fokozatosan a tábori élet mindennapjaira helyezi a fókuszát (természetesen a kor propagandisztikus eszközeivel): látni bányamunkát, cipészetet, betakarítást, halászatot. Helyet kap a szórakozás is, sőt egy pillanatra még keresztet vető embereket is meg mer mutatni a kamera. A film felszabaduló „megbocsájtással” és hazatéréssel végződik. A Szolovki-sziget(ek) a Gulág egyik meghatározó táborcsoportja volt, azé a Gulágé, amelyről megannyi irodalmi, de kevesebb filmes feldolgozás született.

Barátságok Szibériában – Kuroszava Akira: Derszu Uzala, 1975

A sikertelen öngyilkossági kísérlet után rendezett Derszu Uzala arra a következtetésre jut, hogy az ember igazából csak a természettel tudatosan felvállalt közösségben tud békében és önmagával is harmóniában élni. A nagyváros épülése olyan rombolást indít el, melynek az átélők számára beláthatatlan következményei lesznek. Akárcsak a Kuroszava által indított filmnyelv-forradalomnak – bár teljesen más irányba.

Másodvonalbeli alkotás az első sorból – Kirill Szerebrennyikov: Jurjev den / Téli utazás

Kirill Szerebrennyikov, az orosz színházi élet ünnepelt rendezőzsenije időről időre kitérőt tesz a film világába is. Legújabb alkotása egy bibliai idézetekkel teletűzdelt megtéréstörténet, melynek célja az orosz nemzeti lélek jellegzetességeinek feltárása. A nagyívű vállalkozás elsőre sikeresnek is tűnhet, de ezt érdemes közelebbről is megszemlélni.

Magyar Rubljov – Szaladják István: Madárszabadító, felhő, szél

Ez a film alaposan felülírja mindazt, amit a produkciós pénz nemzetiségéről tudunk. Megszoktuk, hogy az újságokban, programajánlókban, fesztiválbrosúrákban olyanokat olvashatunk, hogy „amerikai film”, vagy „német–brazil koprodukció”. Nos, a Madárszabadító, felhő, szél meghatározása szerint magyar produkció, ennek ellenére Magyarországon is felirattal vetítik. Szövege és színészei ugyanis oroszok.

Oroszországi filmtörténet – II. A némafilm után

A hangtechnika elterjedése Oroszországban (vagy miként még 15 éve is politikai terminológiával neveztük: a Szovjetunióban) kapóra jött a totálissá terebélyesedő, immáron a kulturális-művészeti életbe, a tudományokba és az esztétikába is belenövő sztálini diktatúrának.

Oroszországi filmtörténet – I. A némafilm

Már a régi oroszok is... Igen, a mozgókép felidézésével, rögzítésével és kivetítésével Oroszországban is sokan próbálkoztak. Például Ivan Szecsenov, aki a 19. század hatvanas éveiben kísérletezett a „fénynyomokkal", vagy loszif Tyimcsenko, aki a felvevő- és leadógépekben filmtovábbító csigaszerkezetet konstruált 1893-ban, illetve Ivan Akimov, aki sajátos „fotósorozat-rögzítőt" állított elő 1896-ban. Ekkorra azonban már ide is betört az angolok ügyes mozgóképkamerája (William Paul gépét terjesztették, illetve koppintották le elsőként), valamint Edisonék mutoszkópjai („könyvfilmjei") és kinetoszkópjai (kukucska moziszekrényei).