Elia Suleiman új filmjében a rendező alteregója, a szalmakalapos ES újabb abszurd szkeccs-jelenetekben tapasztalja meg a világot, ezúttal azonban elhagyja Palesztinát, és Párizsban, majd New Yorkban keresi a „mennyországot”. Saját „szűrőjétől” azonban nem tud szabadulni, mindenhol harci készültséget lát.
Szél támad és felforgat mindent – csak embernek kellene maradni közben. Miyazaki Hayao utolsó rajzfilmjében a legendás japán repülőmérnök alakján keresztül fogalmazza meg még egyszer hitvallását alkotásról, békéről, harmóniáról – és mindezek ellehetetlenüléséről.
„Kardtól vész mind ki karddal él.” Csábító ilyen idézettel kezdeni a Thomas Vinterberg rendezte Dear Wendy kritikáját, ugyanakkor félrevezető is, mert még azt sugallhatja, hogy itt egy jelentős filmről van szó, komoly morális tartalommal.
