Hét szereplő szerzőt keres – Paul Haggis: Third Person

Egy író egy eseményből elvileg millió történetet faraghat, ám ha az illető esemény rá nézvést sorsdöntő pillanat volt, megregényesítése során minduntalan kudarcot vall. A feladat súlya alatt összeroppan a mondat, vég nélkül bújócskáznak a betűk, s a szövegszerkesztő felület csak és kizárólag közhelyes fordulatokban kíván tobzódni, konokul. Tegyük fel, hogy valamikor, nem olyan régen egyetlen félpercig figyelmetlen volt, amivel családjában mély tragédiát okozott. Ezt próbálja kiírni magából, de bármivel kísérletezik, abból nem lesz irodalom. Csupán egy filléres lányregény harsány, gyenge utánzata.

Road nélküli road-movie – Dan Chișu: Și caii sunt verzi pe pereți

Dan Chișu rendező nevének kiejtése még nem kavar vihart a román film tengerén. Tapogatózó debütje, a 2010-es WebSiteStory, majd – legalábbis az elnézőbb kritikusok szemében – az igazabb, teljesebb Ursul (A medve, 2011) című próbálkozása után idén újabb egészestés filmmel vonul be a lassan önismétlésbe fulladó román filmművészet ezeken az új hullámokon hánykolódó flottájába.

Pulykasütés az akolban – Bent Hamer: Hjem til jul / Északi karácsony

Bent Hamer legújabb filmje kitűnő ellenpéldával szolgál azoknak, akik szerint a Magnólia típusú, egymástól teljesen eltérő szálon futtatott cselekményű filmek már nem annyira érdekesek. Hamer bátorsága abból látszik leginkább, hogy a film játékidejét a szentestére helyezte, ami a valaha látott leggiccsesebb jeleneteket is eredményezhette volna – a biztos kezű rendező végül minden csapdát ügyesen elkerült.

Egy fecske nem csinál tavaszt – Antoine Fuqua: Brooklyn’s Finest / Brooklyn mélyén

Egy sematizmusba fulladó polgárháborús akciómozit (A nap könnyei), egy lebutított, melodrámába hajló történelmi kalandfilmet (Arthur király), illetve egy valamivel sikerültebb, de továbbra is a megszokott panelekből építkező politikai thrillert (Orvlövész) maga mögött hagyva Antoine Fuqua visszatért New York utcáira, hogy 3 kilátástalan helyzetbe jutott zsaru kálváriájának bemutatásával tegyen kísérletet egy, a nagyvárosi mocskot felszínre hozó krimi elkészítésére.

Film, arisztokratikus távolságtartással – Robert Altman: Gosford Park

Grófnők, lakájok, lordok, komornyikok, cselédek és bárók forgatagába csöppenünk: angol vidéki kastélyban tartott vadászatra érkezik a vendégsereg. Urak és szolgáik elszállásolásának zűrzavarában, bőröndök és ékszeres ládikák között kapkodjuk a fejünket, nevek és címek röpködnek. Az egyszerűség kedvéért uruk nevén nyilvántartott lakájokat még el se helyezték, mire a szalonban az első pohár italt fogyasztják, néhány pillanat múlva pedig már az a legfontosabb kérdés, hogy ki kit öltöztet fel az esti vacsorához.