Címke: párhuzamos világok

A rickesedés rögös útján – Dan Harmon, Justin Roiland: Rick és Morty

A Rick és Morty ötödik évada június 20-án startolt, az évadfinálé pedig, kis hatásszünet után, szeptember 5-én látott napvilágot (rendhagyó módon dupla epizóddal), és máris felkúszott a legnépszerűbb részek ezüstérmes helyére az IMDb oldalán. Az új évad bizonyítja, hogy a sorozat öt szezon (nyolc naptári év) alatt sem fáradt el, továbbra is tele van eszement ötletekkel és képtelen kalandokkal, időtálló társadalomkritikával és műfaji kísérletekkel; miközben az évadokon átívelő drámai vonalat is tartalmasan építi tovább a széria, mindenekelőtt Rick eredettörténetében alámerülve.

Jóban-rosszban sántikálni – Kate Herron: Loki

Minél nagyobbra duzzad egy franchise, annál kérdésesebbé válik, hogy meddig bírja még fenntartani az érdeklődést, tud-e újat mutatni és meddig képes elbírni a saját, óriási szerkezetét. Míg a nagyvászonra készülő MCU-filmek, néhány kivétellel, ugyanarra az unalmassá váló (de a bevételek alapján még mindig bőven eladható) formulára épülnek, addig a sorozatok látványosan merészebbek, kreatívabbak – és ha nem is újítóak, de MCU-kontextusban mindenképp üdítőek. Ilyen a WandaVízió okos formai és konceptuális megoldásaival, és valami hasonlóval próbálkozik a Loki is.

Toronymagas a setétség – Nikolaj Arcel: The Dark Tower / A Setét Torony

„Stephen King nyolckötetes regényfolyama méltó adaptációt kapott” – szólna a sommázat, ha valaki olyan írná, aki gyűlöli Stephen Kinget. Én se nem gyűlölöm, se nem imádom, sőt, még eme sorozat könyveit sem olvastam, de a film 95 perce alapján így is tudom, hogy ez a film méltatlan Kinghez. Mivelhogy önmagában, nem feltétlenül adaptációként is gyenge.

Befejezett jövő? – Időutazás filmen

Amióta Einstein kimondta, hogy az időutazás kvázi lehetséges, az emberiség eme ősi vágya kiszabadult a bájitalok, a megfoghatatlan álmok béklyójából és átköltözött a tudományos fikció fenséges világába. A filmen ábrázolt időutazás és a filmi elbeszélés jellegzetessége látszólag adja magát a diegetikus összefonódásra. Ennek sikeressége, vagy sikertelensége főleg azon áll, hogy egy alkotó mennyire képes megbirkózni az időben való cikázás nemcsak zavart, de félelmet is ébresztő lehetőségeivel.

Talpig nehéz hűségben – Niels Arden Oplev: To verdener / Párhuzamos világok

Hitéletről, vallásos meggyőződésről nyilvánosan beszélni ma gyakran ciki. Azt mondják, magánügy. Szexről beszélni már egyáltalán nem ciki, ez közügy lett, a hálószobákból kipárolgott mindenhova, az internettől a színes kerámia bögrécskékig. A kettőről együtt tartalmasan és kiegyensúlyozottan beszélni pedig nem kis vállalkozás.