Mindent Eváról – Nicole Holofcener: Enough Said / Exek és szeretők

Az Adni jó után három évvel új mozifilmmel jelentkező Nicole Holofcener mindig is szerette saját korához igazítani a történeteit, és ezúttal úgy tűnik, meg is találta a tökéletes egyensúlyt. Legújabb munkáját a kritika és a nézők is szeretik, és valóban jó lesz majd visszagondolni rá a karácsonyi romkom-dömping során. De minden előnye ellenére az Exek és szeretők ugyanúgy futószalagon készült – csak egy másik gyártósoron.

Sorsok, bendzsóra hangszerelve – Felix van Groeningen: The Broken Circle Breakdown / Alabama és Monroe

Halálos betegségekről nem könnyű hiteles filmet forgatni, egy rákos kisgyerekről meg aztán végképp nem. Ha valaki ugyanis nem otromba happy enddel tagadja le a tragédiát, akkor hajlamos ragacsosan sötét melodrámai szirupba fojtani a cselekményt. Az Alabama és Monroe bravúrja, hogy mindkét lehetséges túlkapást elkerüli, miközben még a zene, a spiritualitás és a bioetika ősi kérdéseiről is elmélkedik egy sort.

Csak vígjáték és más semmi – Iura Luncaşu: Minte-mă frumos / Hazudj szépen

Új román kasszasiker született a romantikus komédia kategóriában, ahol a hazai közönség a „nem túl vicces, nem túl eredeti, de legalább a miénk” jelszóval rohanta meg a hétvégi mozikat. A közepes erősségű film két felcserélt pár kalandjait mutatja be Bukarest elegánsabb negyedeinek hátterében – a jelenség magyarországi verzióját lásd a pár évvel ezelőtt futó Csak szex és más semmi film köré szervezve. Szokásos bonyodalmak, néhány humoros jelenet, híres szereplőgárda – bár ha az előző tíz év „all time favorite”-jével, a Garcea rendőr egészestés idétlenkedésével hasonlítjuk össze, akkor a Hazudj szépen kizárólag érdemekkel rendelkezik.

Kedves francia film, kismamáknak – Rémi Bezançon: Un heureux événement / A legszebb dolog

Csapda „egyszerűen csak az életről” szóló filmet készíteni. Lehet, hogy sikerül jó forgatókönyvet írni, jó színészeket választani, talán sikerül pityergést is fakasztani a nézőtéren, de ha az újdonság ereje, a váratlan fordulatok meglepetése hiányzik, akkor feszengve, kínos hiányérzettel tér haza a néző. Talán magának sem tudja megmagyarázni, hogy miért, hiszen a film valójában szép volt. Így van ez A legszebb dolog (Un heureux événement) esetén is.

Ezt láttuk a 11. TIFF-en – 2. rész: Weekend, Beast, Babycall, Le moine (The Monk)

Gay párocska próbálja felfedezni kapcsolatuk mélységeit. Egy férj szerelme birtoklási vággyá, erőszakká és gyűlöletté változik, visszafordíthatatlanul. Egy kialvatlan, meggyötört lelkű, egyedülálló anyával rémítő játékot játszik az idegrendszere. Egy tiszta szívű szerzetest megkísért a Gonosz – kitalálnád, milyen formát öltve? A TIFF második napján is láttunk jó filmeket.

És boldogan éltek, míg… – Nicholas Stoller: The Five-Year Engagement / Ötéves jegyesség

Szilveszter éjszakáján az ünneplő városban egy izgatott férfiember próbálja eljátszani a „hirtelen közbejött” tervváltoztatás spontaneitását, hogy mit sem sejtő kedvesét még jobban meglepje a pontosan kigondolt és káprázatosra fabrikált leánykéréssel. Megható mondatok a kivilágított erkélyen; igen! – rebegi az ifjú ara. Csillogó szempárok, felemelő zene, révbe ért életek. Vége. Így, vagy a téma hasonló variációjával mutatja be a szerelem mindent elsöprő győzelmét az átlag romkom. Csakhogy a kihívás valójában ezután kezdődik. Az Ötéves jegyesség a mézeshetek hormondömpingje utáni hétköznapok izgalmáról, az együttmaradás útvesztőiről, és a szerelem fenntartásáról szóló keserédes komédia.

Találkozások filmje – Woody Allen: Midnight In Paris / Éjfélkor Párizsban

Woody Allen kétségkívül azon rendezők közé tartozik, akik nem rejtegetik a múzsáikat – a direktor úr filmjeiből mindig visszakacsint ránk az éppen aktuális inspirációforrás, egy-egy új szerelem, (színész)nők, dallamok, városok formájában. Az meg az ő külön érdeme, hogy annyira kívánatosan tudja bemutatni mindet, hogy röpke másfél óra alatt mi, nézők, is teljesen belebolondulunk ezekbe.