Bolondos dallamok – David Dobkin: Eurovision Song Contest: The Story of Fire Saga / Eurovíziós Dalfesztivál: A Fire Saga története

Habár idén a koronavírus-járvány miatt elmarad az Eurovíziós Dalfesztivál, a Netflix legújabb vígjátéka gondoskodik arról, hogy a többnyire csak egyszezonos popslágerek gigagálája 2020-ban se kerülje el az erre fogékonyak nappaliját. Szerencsére azonban a show itt nem a megszokott formájában megy tovább…

Jövőmanó és társai – Kyle Hunter, Overman, Shaffir: Future Man

Egyre nehezebb feladat a sokasodó és sokszínűsödő sorozatok korában kitűnni egy-egy új címmel, ahogy még a streaming-szolgáltatóknak sem lehet könnyű felvenni a versenyt a Netflix, a Disney+ és a többiek uralmával a nézői piacon. De szerencsére születnek még olyan sorozatok is, amik nem görcsölnek a nézőszám-versenyre, és csak a maguk kicsi világával törődve, sokszor igen kevés vizet zavarva bukkannak fel és mesélik el a történetüket.

Budapest, a kínos kémek városa – Susanna Fogel: The Spy Who Dumped Me / A kém, aki dobott engem

Valószínűleg csak az a mozinéző nem tudta, hogy hónapokig Mila Kuniséktól volt hangos Budapest, aki tavaly egy kő alatt élt, de ha mégis előfordult volna ilyen, azoknak Kate „Yozsefváros” McKinnon magyar rapprodukciója biztosan ráirányította a figyelmét arra, hogy lesz egy csajos-kémes-vicces film a nyári uborkaszezonban. Ennél jobb reklámot nem is kívánhatott volna magának Susanna Fogel filmje, egész biztosan áradni fog rá a magyar – és nagyrészük imádni fogja.

Ki rajzolta a f*szokat? – Tony Yacenda, Dan Perrault: American Vandal

Azon lehet vitatkozni, hogy a Netflixnek mennyire éri meg high concept alapon berendelni sorozatokat, de azért mindenképp hálásak lehetünk, hogy igent mondtak a „Making a Murderer összemixelve a Különcök és stréberekkel” ötletre. Az American Vandal első ránézésre egy hosszúra nyújtott péniszvicc, azonban ennél sokkal többet akar mondani, mindezt pedig a középiskolában játszódó sorozatokra egyáltalán nem jellemző őszinteséggel teszi.

Drágám, jól áll neked a zombivér – Burr Steers: Pride and Prejudice and Zombies / Büszkeség és balítélet meg a zombik

A Büszkeség és balítélet meg a zombiktól nem kell többet várni, mint amit a címe sugall: egy klasszikus irodalmi mű szórakoztató mozgóképes kizsákmányolását, és akkor nem fogunk csalódni. Szerelmesfilm és zombihorror parodisztikus keresztezése: meghökkentő koktél, de meglepően jól fogyasztható – legalábbis mozivásznon.

Remekbe szabott jóvátétel – Tim Miller: Deadpool

Végre igazán felnőttkorba érkezett a szuperhősfilmek műfaja, és most nem arra gondolok, hogy sötét, kilátástalan, netán iszonyú drámai lenne a legutóbbi Marvel-istállóbeli film, sőt: végre a műfaj hajlandó nevetni magán. Arról nem is beszélve, hogy megszületett az első ténylegesen csakis nagykorúak által megnézhető „hős” kalandjait taglaló popcornmozi, ami új löketet adhat az amúgy is lendületben lévő, de még formálódó műfajnak.

Star Wars XVIII. epizód: Disz(ney)tópia

Azt hiszed, hogy a Disney nem fogja az utolsó cseppet is kisajtolni a Csillagok háborújából még évek múltán is? Azt hiszed, hogy nyílik még a sárga rózsa? Azt hiszed, hogy nem lesz az idén a Filmtetten szilveszteri kabaré? Hát, rosszul hiszed! BÚÉK, egy messzi-messzi galaxisban, és ebben, a mienkben is!

Az ízlés filmológiája – Jegyzetek a kulinária és a film kapcsolatáról

Az ízlelés és a szaglás – bár mellékérzetnek számít – a vizualitással közvetlen érzéki hatásokat fejez ki. Hasonló azonosulás fedezhető fel a pornográfiában is – nem véletlenül. A különbség leginkább ott ragadható meg, hogy a pornó kizárja az emberi létezés társadalmi, pszichológiai dimenzióit, míg a kulináris érzéki hatása (akár dramaturgiai funkcióival) „felruházhatja” ezekkel a „szereplőt”. „Az ember nem abból él, amit megeszik [...], hanem abból, amit megemészt” – írja a neves 19. századi gasztroesztéta, Brillat-Savarin. A film pedig kihasználja, hogy az ételből kibontsa ezt az érzetet és a gondolatot.