Az Ida fergeteges sikerét követve Pawel Pawlikowski előlépett egy dallamosabb érzékenységű történettel, amely két ember lehetetlen szerelmét dolgozza fel, enyhítve a második világháború utáni Lengyelország sajgó valóságán.
Több mint 75 év elteltével azt gondolnánk, hogy a rengeteg könyv, film és egyéb művészeti feldolgozás után nem sok újat lehet elmondani a második világháború és a holokauszt borzalmairól vagy az épülő kommunizmus fojtogató atmoszférájáról. A lengyel (származású) Pawłikowskinak mégis sikerült, ráadásul úgy, hogy ezt a sok-sok súlyos kérdést és problémát egyetlen család történetébe sűrítette bele.
Az Európai Filmakadémia 2014 legjobb filmjének járó díját, a rendezői, forgatókönyvírói és operatőri elismerésekkel, sőt a közönségdíjjal egyetemben a Pawel Pawlikowski rendezte, egy fiatal apácáról szóló, fekete-fehér alkotás hozta el, amelyben a lány kommunista bírónő nagynénjének köszönhetően döbben rá zsidó származására. Az Ida azóta megnyerte az Európai Parlament Lux-díját is, illetve még versenyben van a legjobb idegen nyelvű filmnek járó Oscarért. A rendezővel Rigában, az Európai Filmdíjak alkalmával interjúztunk.
A barátság és a szerelem sokszor veszélyesen közel áll egymáshoz. Fõleg kamaszkorban, amikor még mindenki tele van bizonytalansággal, és a hormonok sem éppen a józan gondolkodást segítik.
