Ezt láttuk a 17. TIFF-en 8. – Holy Camp; Money; Good Manners; Arrhythmia; Câteva conversaţii despre o fată foarte înaltă
Utolsó csokor TIFF-es ajánlónkat nyújtjuk át, ma és holnap még bőven van amiből mazsolázni.
Utolsó csokor TIFF-es ajánlónkat nyújtjuk át, ma és holnap még bőven van amiből mazsolázni.
Liu Jian animációs bűnügyi fekete komédiája tudatosan reflektál a nyugati popkultúrára és műfaji elődökre, miközben a kínai társadalom mélyén húzódó általános elégedetlenségének tűpontos lenyomatát szolgáltatja.
Adam McKay A nagy dobás című Oscar-díjas filmje után itt egy újabb történet, amely a pénzügyi világ szennyesét kívánja kiteregetni. Ám Jodie Foster próbálkozása kevésbé érdekfeszítő.
Nem fognak mostanában A nagy dobásnál szórakoztatóbb filmet csinálni a legmélyebb emberi kapzsiság ganédombjáról.
Luxusjacht, Lamborghini, kurvák, valamint pénz- és kokainhegyek adják a díszletet a szárnyalás majd pofára esés jól ismert koreográfiájához. Ám a morális tanulság ezúttal elmarad: A Wall Street farkasa három órányi bűnös szórakozás a féktelen kapzsiság őrült hullámvasútján.
A Metro Manila ritka madár: a Fülöp-szigeteken játszódik, filippínó stábbal és tagalog nyelven, de egy brit rendező, Sean Ellis magánprojektje, saját pénzéből forgatta (jelzálogot vett fel a házára). A terve bejött: a Metro Manila Nagy-Britannia Oscar-nevezettje legjobb idegen nyelvű film kategóriában, amerikai remake-jogai is elkeltek.
A szebb napokat és komolyabb politikai kríziseket is látott Costa-Gavras most a gazdasági válság kirobbantásáért felelős bankszakma amorális tisztségviselőit állítja kamerája ítélőszéke elé. Gúnyos felütése a Tőzsdecápák 3-at, szakszerű analízise pedig a Bennfentesek játékfilmes verzióját ígéri.
Számítani lehetett rá, hogy Kim Ki-duk új, velencei Arany Oroszlánnal jutalmazott filmje sokaknál kiveri a biztosítékot – akárcsak a néhány éve a TIFF-en szintén bemutatott A sziget. És a hatás valóban nem maradt el: kevés film „büszkélkedhet” azzal, hogy első húsz perce-félórája alatt csapatostul hagyják el a nézők a vetítőtermet.
Nicholas Jarecki bemutatkozó rendezése kifejezetten kedvező kritikákat kapott, s a tengerentúlon meglepően sokan tekintették meg. Ezt már csak tetőzi, hogy Richard Gere egy Golden Globe-jelölést is bezsebelhetett a filmben nyújtott alakításáért. Ugyanakkor nem kell különösebb cinizmus és rosszindulat, hogy belássuk: a Végzetes hazugságok kevesebb, mint aminek látszik.
Dan Chișu rendező nevének kiejtése még nem kavar vihart a román film tengerén. Tapogatózó debütje, a 2010-es WebSiteStory, majd – legalábbis az elnézőbb kritikusok szemében – az igazabb, teljesebb Ursul (A medve, 2011) című próbálkozása után idén újabb egészestés filmmel vonul be a lassan önismétlésbe fulladó román filmművészet ezeken az új hullámokon hánykolódó flottájába.